Kozár Alexandra

a szerző további cikkei

Képtelen voltam felfogni, mi tart ott. Mi az, ami odacövekel, ami miatt nem mozdulok, nem fordulok sarkon, nem hagyom ott az áporodott levegőjű, fényévente szellőztetett, rongyos, romos, használt ágyneművel rondított, külső Dob utcai lakást. Semmi nem marasztalt, semmi nem csábított, se a tudatomat, se az érzékeimet, minden porcikám tiltakozott a maradás ellen, mégis szinte bénultam ültem tovább a körúton vásárolt grillcsirke romjai fölött a szoba sarkába nyomorított

E-mail: Jelszó:

jelszóemlékeztető