A mozgókép kezdetben nem volt más, mint egy jól formált epizód. Aki fillérjeit dobálta a kukucskáló dobozba, hogy a megmozduló kép mámorát élvezze, nem látott maga előtt semmilyen történetet. Később, a kávéházakban kifeszített vásznakon sebtében összeütött, látványos történetfoszlányok peregtek. Lumière-ék első képkockái a való élet egy-egy apró mozzanatát rögzítették, dokumentálták. Az első magyar film, A tánc is epizódok füzéréből állt: különböző népek táncait illusztrálták a felvevőgép elé álló színészek.

 A mostanában százéves ÖrkényIstvánegyik halhatatlan egypercesében a magyar író különböző időszakokban született dedikációiban felvonul történelmünk. Így vagy úgy minden író ajánlásai belevilágítanak a korba, amikor papírra kerültek, és árulkodnak a szerző viszonyáról azokhoz, kiknek a bejegyzése szól.

Ottlik Géza első önálló kötete 1957-ben jelent meg. A Hajnali háztetőket két év múlva követte a fő műnek tekintett Iskola a határon. Az írójuk ekkor már betöltötte negyvenhetedik (!) évét. Bevallása szerint mintegy háromszáz példányt küldött szét, határokon belül és túl a kőszegi cőgeráj regényéből.