Köztudott, hogy szélesebb értelemben vett szakmai környezetünkben már jó tizenöt éve az a nézet uralkodik, hogy termékenyebb dolog az irodalmi jelentésképződés körülményeit vizsgálni, mintsem a jelentések keletkezésének dialogikus eseményét értelmezni. Ha ez utóbbit némi joggal olvasásnak neveznénk, akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy az irodalom tudománya ma magát az olvasást kezeli a legnagyobb bizalmatlansággal. És bár igaz, hogy nem minden szakmai vélemény gondolatértékű, „sőt ezt még be is lehet bizonyítani" (Bourdieu), az alteráló irányok sok kis autoritásának mai diszkurzusa kétségkívül nem kedvez a költészettörténeti kérdezésmód megszilárdíthatóságának.

Bölcsészet a védtelen egyetemen