Válasz Szakály Sándornak
2012. június 30-án a galamus.hu-n jelent meg Gerő András Akadémikus antiszemitizmus című írása, amelynek fő állítása szerint Romsics Ignác munkáiban a magyar történetírás antiszemita hagyományai lelhetők fel. Az írás vitát váltott ki, a galamus.hu-n A Gerő András által kezdeményezett Romsics-vita írásai dossziécímet kapta. A vita lassan két hónapja az Élet és Irodalomban is folyik. (Emlékeztetőül a korábbi írások a megjelenés sorrendjében: Karsai László: Megjegyzések a Gerő-vitához; Bojtár Endre: Antiszemita vagy-e?; Romsics Ignác: Antiszemita vagyok-e?; Ablonczy Balázs: Teleki Pál antiszemitizmusáról; Lévai Júlia: Lépések egy oldalösvényről; Babarczy Eszter: Zsidók pedig vannak; Gyáni Gábor: Trianon versus holokauszt; Ungváry Krisztián: Horthy megítéléséről; György Péter: Trianon és holokauszt – a múlt jövője; Tatár György: Funkcionális antiszemitizmus; Laczó Ferenc: Összefonódó történetek.)
Prohászka Ottokár szélsőjobb recepciója 1927–1944
Nem csak és nem is elsősorban a nyilasok tekintették szellemi atyjuknak, vezérlő csillaguknak Prohászka Ottokárt. A zsidókkal kapcsolatos írásait, beszédeit, naplóbejegyzéseit bőséggel idézték mások is. Nem az volt a „probléma" Magyarország különböző kormányaival, hogy nem sikerült megfékezniük a nyilasok antiszemita propagandáját, hanem az, hogy ez a propaganda a kormánypárton belül és annak holdudvarában is erőteljes támogatásban részesült.
A mai magyarországi jobboldal történelemszemléletéről
1998/38. szám - A (TÖRTÉNETI) HIVATAL ÁLDOZATAI
A sikerkönyvek mindig "gyanúsak" egy kicsit. Norman G. Finkelstein New York-i politológus karcsú kötetét Budapesten az utcai könyvárusok a "Kéjgyilkos a nagymamám" és a "Hogyan főzzünk sokat, jól a semmiből" típusú könyvek között árulják, a legkeményebb pornó "szakirodalom" műveihez hasonlóan celofáncsomagolásban. Hátsó borítóján büszkén hirdetik, hogy már 14 nyelven 250 000 példányban adták el. Bevallom, mint a Vasárnapi Újság rendszeres hallgatója, figyelmemet Finkelstein könyvére néhány hete Lovas István hívta föl, aki szokásos stílusában (alig visszafojtott dühvel a hangjában) jegyzetében többek között azon élcelődött, hogy a "balliberálisok" nem mernek Finkelstein könyvével foglalkozni, még megbírálásától is óvakodnak, inkább megpróbálják elhallgatni, hogy egy ilyen jelentős mű megjelent.
Lovas István lerántotta a leplet Lovas Istvánról és ráhúzta a vizes lepedőt azokra, akik két évvel ezelőtt a Népszabadságban közzétett cikkét bírálták. Most Lovas azt állítja, hogy egy 1996-ban megjelent amerikai tanulmánykötetből állította össze cikkét, őt tehát jogosulatlanul bírálták, ő nem antiszemita cikket írt. Lovas megint nem mond igazat. Nem igaz az, hogy David Stannard, a Hawaii Egyetem professzora "az amerikai indiánok kiirtása történetének egyik szaktekintélye". Először is az, hogy valaki a Hawaii Egyetemen tanít, még nem jelent tudományos rangot. Az Egyesült Államokban több mint 900 egyetemen tanítják a zsidó holokauszt történetét. Arra, amit a Yale, a Columbia, tehát a nagy, tekintélyes egyetemek holokauszt-szakértői mondanak, odafigyelnek a szakértők, amit az amerikai kiskunbürgözdfalvai "egyetemeken" mondanak, írnak, nem. Lovas elhallgatja, hogy Stannard nézeteit, állításait sokan, meggyőzően cáfolták. Lovas eredeti cikkében Yehuda Bauerre és Raul Hilbergre, a holokauszt két nagy tekintélyű szakértőjére is hivatkozott. Mint az alábbiakban olvasható, két évvel ezelőtt írott cikkemből is kiderül, Lovas hamisan idézte őket, és meghamisította még az 1942-es wannseei konferencia jegyzőkönyvét is, hogy antiszemita cikkéhez érveket gyárthasson. Két évvel ezelőtti vitacikkemet a Népszabadság nem közölte, most Lovas félresikerült önleleplezése ismét aktuálissá tette.
- a második világháború idején -