Nagy Imre mártír miniszterelnök unokájaként helyeslem és egyetértek a Fidesz, Orbán Viktor vezette kormányának döntésével, hogy megszüntetik a 10 évet megélő Nagy Imre Érdemrendet, és evvel egy ütemben az 1956-os Emlékérmet és Emléklapot. Egy társadalmat nemcsak bizonyos dolgok megléte, de hiánya is messzemenően jellemez.
Minden kurzus természetes megnyilvánulása, hogy olyan honfitársainknak osztja elismeréseit, akik az általa kiválónak ítélt emberi tulajdonságokat, értékeket testesítik meg. Eltérő értékrendek pedig eltérő díjakat igényelnek. (Előzmény az ÉS-ben: Hamvay Péter:
És mi mégis láncot hordunk, ÉS, 2011/49., dec. 9. - a szerk.)
Kiknek a kitüntetésére is alapították a Nagy Imre Érdemrendet? A Magyar Köztársaság azon polgárai számára, akik hazafias helytállásukkal példát mutatnak, a magyar függetlenséget szolgálják, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása érdekében munkálkodtak, valamint a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében fejtették ki tevékenységüket.
A Köztársaság „felülről nézvést még megvan", 2012. január elseje után azonban már nem tudhatjuk, merre is keressük. A társadalmi párbeszédre, békére, a nemzet egységére ugyan mindenek közt is elsőként lenne szükségünk, de már csak hallomásból ismerhetjük - a kitüntetés megszüntetése is jelzi, betelt felettük az idő. Forradalomban, háborúban nincs ilyen értékekre szükség. A békés rendszerváltozás pedig teljes egészében megkérdőjeleződött, ez ügyben a minimális konszenzus is megszűnt - s a törvényszékeken folytatódhat ‘89, a nemzeti kiegyezés ügye. (Nemhiába lett a Deák Ferenc utca eleje Pesten Andy Vajna után szabadon „Fashion street", nem kell a kiegyezés. Egyébként pedig virágozzék a magyar nyelv.)
Az elmúlt fél évszázadban megéltem nagyapám meggyilkolását, temetetlen halotti létét, három évtizedes gyalázását, feltámadását, utóéletét, lent és fent. Láttam nevét sárba taposva és fényesen ragyogva. Most József Attila jut eszembe: „Az ember végül homokos / szomorú, vizes síkra ér, / szétnéz merengve és okos / fejével biccent, nem remél." (Reménytelenül)
Köszönet mindazoknak, akik megpróbálva a lehetetlent, szóltak ezért a kitüntetésért... de mindannyiunknak meg kell látnunk és fel kell ismernünk, hogy kommunista ember itt már csak bűnös lehet. Mindegy a mártírium, a hazáért hullajtott vér. Mindez bakfitty a „polgári világban".
Születnek majd Horthy-díjak, Gömbös-emlékérmek, talán még Szálasi-érdemrendek is - és ez így van rendjén. Egészen addig így van ez jól, ameddig a magyar polgárok így akarják. És most még így akarják. Én pedig nem akarom, hogy ez a kormányzat osszon Nagy Imre miniszterelnökről elnevezett díjat, nem lenne tisztességes. A Fidesz, Orbán Viktor vezette kormánya eddig két alkalommal adta ki a Nagy Imre Érdemrendet: 2010-ben és 2011-ben, mindkét alkalommal a mi felterjesztésünkre, a mi véleményünk alapján, az általunk javasoltaknak. Köszönet érte... De tovább ezt a látszatot már valóban nincs értelme fenntartani.
Most olyan idők jönnek, mikor Nagy Imrét majd megpróbálják (nem először) végképp eltemetni. Lelkük rajta, akik ebben részt vállalnak. Volt már olyan ember, aki élete végén belebolondult ebbe az ügybe.
