LV. évfolyam 50. szám, 2011. december 16.
 |
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebookkal |
|
Ha a szocializmus idején történtekről írok vagy beszélek, akár a legszerényebb nyilvánosság előtt is, gyakran érzem úgy, hogy túl könnyen, zavarba ejtően gördülékenyen formálom történetté a múlt-fragmentumokat. A „múlt mint emlék” az idő eltemetett romjai alól kiásott mondatokból áll, amelyek ugyanolyan kevéssé magától értetődőek, mint amilyen nehezen formálhatóak. Különösen, ha valaki tudatában van, hogy ugyanaz a nyelv, amely egyben az emlékezet záloga, el is tüntetheti mindazt, ami egykor történt. (A „múlt mint emlék” kifejezés egy túl rövid, 1983-ban, negyvenhat év után végetért élethez tartozik. Egy Cipruson született, olasz és örmény szülőktől származó, Alexandriában felnőtt francia irodalmár, a zseniális Eugenio Donato írta le egyik esszéjében, angolul.)
Pár fiatal avantgárd köztéri művészen, illetve elszánt antifasisztán kívül senki nem tiltakozott, amikor 2007 augusztusában a budai Várban megalakult az akkor még nevetséges Magyar Gárda. Az MSZP, ahelyett, hogy tüntetést szervezett volna, a köztársasági elnökhöz fordult, hogy ő - mintegy a párt hiányzó autoritása helyett - kellő erővel reprezentálja a jogállam eszméjét, s tegye világossá, hogy a Magyar Gárda mozgalma tűrhetetlen. Sólyom Lászlót azonban - nem először s nem ok nélkül - nyilván annyira felbosszantotta az MSZP, hogy mindössze hivatalának egyik osztályvezetője nyilatkozott helyette, mondván, az államfő nem helyesli az ilyesmit, de amúgy biztos a magyar demokrácia erejében. A Fidesz úgy vélte, hogy a Magyar Gárdát Gyurcsány léte váltotta ki, s ezzel részükről a dolog hosszabb időre elintézést nyert, míg aztán, majd egy évvel később, Orbán Viktor egy, nem épp nyilvánosságnak szánt beszédében a nyilasokat egy-két pofonnal szétzavaró Horthy példáját ajánlotta hallgatói figyelmébe.
A paksi példa
Nyílt kísérlet a demokratikus állam szétverésére
Elhallgatott történetek
Múzeumi rendszerünk egy lehetséges kritikája
Szécsény
Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum
Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre
Cella Septichora: feltárás és bemutatás
Múltterápiás gyakorlatok Magyarországon
avagy a Tisza cipő és a Skoda autó jelentése
Gordon Matta Clark
Magyar Nemzeti Múzeum
Vita a kategóriákról és az időről
Néprajzi Múzeum, Budapest
Múzeumkritika
Puskás Ferenc temetése
Tretyjakov Képtár - Erik Bulatov életmű-kiállítása
Múzeumkritika
56-remix
Két ötvenhatos napló
Wosinszky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd
Poszler György hetvenöt eves
Televízió
Televízió
Televízió
PSYCHOanalyse. Freud-kiállítás a berlini Jüdisches Museumban
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Hommage à Eörsi István
Televízió
Televízió
A Trafó Második jelen című kiállításáról
Televízió
Televízió és kultúra
Televízió
Televízió
Aktivizmus a hálózati kultúra korában
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
A magyar médiarendszer radikális válsága közügy: a jelenlegi állapotok nem szolgálják sem a társadalom politikai, sem kulturális érdekeit. Arról nem beszélve, hogy a médiaipar egyes részeinek gazdasági hatékonysága jóval kevesebb embernek hajt hasznot, mint azt össztársadalmi szempontból progresszívnek mondhatnánk. Újra kell definiálnunk a médiarendszer politikai és intézményi feltételrendszereit, meg kell vizsgálnunk, hogy milyen nemzetközi változásoknak és trendeknek kell a közel- s a távolabbi jövőben megfelelnünk, végül milyen médiaszabályozási logika mentén alakítható ki az az új politikai gazdaságtan, amely segít elérni a releváns társadalmi célokat, s ha lehet, a jelenleginél több jelentkező számára kínál lehetőséget a médiapiacra való belépésre.
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Rejtő Jenő emlékének
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
Televízió
egy kérdés
Kerényi Györgynek, a Rádió C alapítójának - köszönettel
Tárlat
Kirk Varnedoe emlékének
Kiállítás
Film
Augusztus 4-i számunkban cikksorozatot indítottunk a magyarországi cigányság helyzetéről (György Péter: Mai magyarok és mai magyar romák). Eddig Ungváry Rudolf (aug. 11.), Lantos Gabriella (aug. 11.), Örkény Antal-Székelyi Mária (aug. 18.), Seres László (aug. 25.), Pik Katalin (aug. 25), Deák Péter (aug. 25.), Halmai Gábor (szept. 1.), Hell István (szept. 8.), Kósa Eszter (szept. 22.), Bartyik István (szept. 22.), Horn Gábor (szept. 22.), Bíró András (szept. 29.), Szikinger István (okt. 6.), Juhász Júlia (okt. 13.), Kerékgyártó T. István (okt. 20.), Neményi Mária (okt. 20.), Erős Ferenc (okt. 27.), Szenczi Tóth Károly (nov. 3.), Diósi Ágnes (nov. 10.), Kalla Éva (nov. 17.), Tamás Tibor (nov. 17.), Vajda Imre (dec. 1.), Bonifert Mária (dec. 8.), Krokovay Zsolt (jan. 5.), a Bársony János-Daróczi Ágnes-írást (jan. 12.), Miklósi Gábor riportját (jan. 19.) és Papp László Tamás írását (jan. 26.) közöltük.
Hogyan születik a hagyomány, miként tartjuk fenn mindazt, amit megőrizni érdemesnek tartunk? Miként működnek a kollektív emlékezet intézményei, hogyan függenek össze azok játékszabályai a technológiai környezettel? Az élő archívum semmi egyéb, mint az aktív emlékezetőrzés és memóriaalakítás megannyi módszerének, technikájának összessége. Miként emlékszünk vissza, s a kulturális örökség miként lesz megbonthatatlan kánonná? Mi marad fenn, mi tűnik el az archívumok mélyén? Miként változhat a kulturális hierarchia, mit jelent annak metamorfózisa? Végül pedig: miként alakítja át az élő archívumokat a digitális dokumentumok megjelenése, a technokulturális változás, amelyet internetként vagy globális informatikai infrastruktúraként ismerünk? Ezekre az absztrakt, művészetelméleti kérdésekre kíván ez a sorozat konkrét válaszokat adni. Egy-egy cikk esetelemzéseket kínál, s azt ígérhetem az olvasónak, ha az élő archívum komoly társadalomtudományi kérdés is, én azért igyekezni fogok nem túl unalmas, s amennyire tőlem telik, szórakoztató is lenni. Azok vagyunk, amire együtt emlékezhetünk. Az élő archívum ügye tehát: közügy. Játékszabályait kisebb mértékben olyan cikkek is alakítják, mint ezek, s nagyobb mértékben az olvasók.
