Gellért Andor

a szerző további cikkei

Mélyen tisztelt Darányi Ignác bátyám!

Kétszeres elnézést kell kérnem Ignác bátyámtól.

Először azért, mert csak így, egyszerű formában, Mikszáth Kálmántól plagizált stílusban, levelemben Ignác bátyámnak merem szólítani kegyelmességedet, a XIX–XX. század fordulóján két időszakban kiválóan működő földművelésügyi miniszterünket. Úgy gondolom, személyes hangvételű levelem révén talán könnyebben megbocsátja másik nagy ballépésemet is.

Történt ugyanis, hogy nagyságodra emlékezve – mármint azon kevesek, akik valahonnan ismerték kegyelmességed teljes nevét, vagyis hogy Darányi mellett még Ignácnak is méltóztatott lenni – bejelentették a Darányi Ignác-tervet, mezőgazdaságunk 300 milliárd forintos megtámogatásának grandiózus elképzelését. (Előzmény az ÉS-ben: M. P.: Mit kell tudni Darányiról, 2012/3., jan. 20.). Szó sincs róla, ráfér a mezőgazdaságra a tetemes összeg elképzelése, amelynek előteremtéséről az Európai Unió, amelynek zászlaját Budapest utcáján illetéktelen személyek nemrég elégették, és a magyar illetékesek később gondoskodnak. A terv célját jelenlegi miniszterelnökünk a következőképp foglalta össze: harc indul termőföldeinkért és természetes vízkészleteinkért, sőt, ahogy ezt rossz hírként közölte, a háború már el is kezdődött. Csupán súlyos történelemismereti hiányosságom okozhatta, hogy a háború szó hallatán nekem nem nagyságod, hanem Darányi Kálmán neve jutott eszembe, aki szintén földművelésügyi miniszter volt, de nem kegyelmességed idején, hanem kicsit később, Gömbös Gyula kormányában. Ön erről már nem tudhat, de a hazánkat elszántan a hitleri Németországhoz kötni szándékozó Gömbös Gyulát, korai elhunyta után, Darányi Kálmán követte a miniszterelnöki székben.

A Darányi nevet, gondolom, rajtam kívül hazánkban még több százezren azonosítják Ignác bátyám helyett Kálmán bátyám nevével. Részint mert utóbbi közelebb élt a mi időnkhöz, részint mert szintén háborúról beszélve meghirdette a győri fegyverkezési programot. Kálmán bátyám a II. világháború magyar felkészülésére fogadtatta el az országgal az egymilliárd pengős hadi kiadás összegét. Erre az összegre emlékezve még inkább tévedés áldozata lettem, ugyanis egy pengő nagyjából egyenlő 300 mai forinttal, egymilliárd pengő bizony 300 milliárd forintot tesz ki. Ezt is csupán a véletlen okozza, tehát mindössze mentségemre hozom fel.

Több lexikont is elővettem. Szégyen, de a Britannica Hungarica Világenciklopédia csak növelte zavaromat, mert csupán Kálmán bátyámról emlékezik meg, Ignác bátyámról nem. Honnan tudhattak tehát mai törvényhozóink arról, hogy Ignác bátyám egyáltalán a világon volt, és ott mit tett, amivel kiérdemelte a Darányi Ignác-terv névadójának tisztét? Elárulom, csak az internet segített. Végül ott járhattam utána, hogy Ignác bátyám két ciklusban összesen 12 évig volt földművelésügyi miniszterünk. Igaz, mai szemmel nézve van egy kis pötty az életrajzán, mert először a Szabadelvű Párt alelnöke, majd az Országos Alkotmánypárt (lásd a 2011-es Alaptörvényt) elnöke lett. Viszont mezőgazdaságunkért végzett kimagasló munkája, valamint az 1897-es földműves sztrájk letörése, az 1898 és 1907-es évi úgynevezett cseléd törvények (vö. a 2011-es Munka Törvénykönyvével) nevével történő fémjelzése kifejezetten predesztinálták Ignác bátyámat a Nemzeti Vidékstratégia (NVS) tervének névadására, arra, hogy legújabb kori nagyjaink közé emeljék.

Adja Isten, bátyám, hogy valami hasznunk is legyen belőle!

XXI. századi üdvözletét küldi:



(A szerző közgazdász, újságíró)