LV. évfolyam 50. szám, 2011. december 16.
 |
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebookkal |
|
Az ügyészség és az '56-os megtorlások
2010 októberében egy jogi álláspontot juttattam el az ügyészséghez.3 Ebben a tizenhat oldalas közérdekű feljelentésben azt kértem, hogy vizsgálják meg, fennállhat-e az 1956-os megtorlásokban részt vevő ismeretlen személyek és Biszku Béla büntetőjogi felelőssége a nemzetközi jogban crimes against humanityként ismert bűncselekmény alapján (emberiesség elleni bűncselekmények). Az ügyészségnek elsőként azt kellett volna eldöntenie, hogy melyek voltak az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéskori tényállási elemei a nemzetközi szokásjog alapján. Másodszor pedig azt, hogy fennálltak-e Magyarországon 1956-1961 között az emberiesség elleni bűncselekmények ún. többlet tényállási elemei? Ezeket a bűncselekményeket (például emberölés, politikai alapú üldözés, súlyos testi sértés) ugyanis csak akkor lehetett elkövetni 1956-ban, ha azt vagy (a) katonai agresszió során vagy azzal összefüggésben, vagy egy másik álláspont szerint (b) állami megtorló politika részeként követték el.4 A Fővárosi Főügyészség ebben a rendkívül bonyolult nemzetközi jogi kérdésben három nap alatt döntött. A határozat mindenfajta érdemi vizsgálatot mellőzve egyszerűen kijelentette, hogy: „nincs olyan többlet tényállási elem, amelynek alapján a szóban forgó magatartás (...) emberiesség elleni bűncselekmény megállapítására lenne alkalmas".5 Az elutasító határozattal szemben panasszal éltem,6 amelyben sérelmeztem, hogy az ügyészség nem állapította meg a köztudomású tényeket, nem végezte el a legalapvetőbb elemző-értékelő munkát, nem élt az ilyen bonyolult ügyekben rutinszerűen alkalmazott feljelentés-kiegészítéssel, és nem rendelt ki történész vagy nemzetközi jogi szakértőt. A Legfőbb Ügyészségi hivatalból felülvizsgálta a megtámadott határozatot, de egyetlen szóval sem tért ki az emberiesség elleni bűncselekmény alkalmazhatóságára, helyette - a senki által nem vitatott - genfi egyezmények alkalmazhatatlanságáról értekezett.7 Több beadványomban is kifejtettem, hogy a közérdek súlyos sérelmét és az ügyészség alkotmányos és nemzetközi jogból fakadó bűnüldözési kötelezettségének megsértését jelenti, hogy az ügyészség érdemben egyszer sem foglalkozott az általam felvetett nemzetközi jogi bűncselekmény alkalmazhatóságával".8 Értékelhető válasz ezekre sosem érkezett.9
Az 1968-as New York-i elévülési egyezmény és a magyar jog
A magyar állam az 1968-as New York i egyezményben négy nemzetközi bűncselekménnyel kapcsolatban vállalta, hogy kizárja büntethetőségük elévülését. Az apartheid, a „genfi háborús bűntettek" és a népirtás bűncselekmények büntetendővé nyilvánítására Magyarország külön nemzetközi szerződésekben is kötelezettséget vállalt. Talán ennek is köszönhető, hogy ezek a bűncselekmények megtalálhatóak a magyar büntető törvénykönyvben (Btk.), és büntethetőségük elévülésének kizárásáról is rendelkezik a törvény.10
Az emberiesség elleni bűncselekmények esetében azonban más a helyzet. Itt az 1968-as New York-i egyezmény olyan bűncselekmény kapcsán zárja ki a büntethetőség elévülését, amelyet az a londoni egyezmény (nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék alapokmánya) tartalmaz, amelyhez a magyar állam sosem csatlakozott. Ez lehet az egyik oka, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények a tételes magyar büntetőjognak mind a mai napig nem részei, és a Btk. a büntethetőségük elévülésének kizárásáról sem rendelkezik.
Lattman Tamás is felteszi azt a kérdést, hogy miért nem alkalmazzuk közvetlenül a nemzetközi szokásjogot. Pedig az Alaptörvény (XXVIII. cikk [4] bekezdés) és az alkotmány rendelkezései (7. § [1] bekezdés), valamint az Alkotmánybíróság határozatai szerint is a nemzetközi (szokás)jog - így a nemzetközi büntetőjog rendelkezései is - közvetlenül, transzformálás nélkül a magyar jog részét képezik. Ez így elmélet síkon nagyon szép elv, de a sortűzperek kudarcaiból már megtanulhattuk, hogy a gyakorlatban zsákutca. Ez a felfogás még egy kihirdetett, de a Btk.-ba át nem emelt nemzetközi szerződés esetében is (genfi egyezmények) komoly jogalkalmazási zavart, elhúzódó és legtöbbször elmaradt felelősségre vonást jelentett. Jogi nonszensz például, hogy a Lattmann Tamás által is idézett tatai sortűzper tizenöt éven keresztül húzódott, és mind a mai napig nincs elfogadhatóan lezárva.11
A jogalkotó elsőrendű kötelessége, hogy a jogalkalmazó számára megnyugtatóan rendezzen egy tisztázatlan és rendkívül bonyolult jogi helyzetet. A magyar állam töretlen gyakorlata, amint azt fentebb, a New York-i egyezményben említett három bűncselekmény esetében is láttuk, hogy a különböző nemzetközi egyezményekben található bűncselekményeket beemeli a belső jogba. Az alkotmányos büntetőjog egyik alapkövetelménye ugyanis, hogy pontosan meg legyenek határozva a (nemzetközi) bűncselekmények fogalmi elemei és alkalmazási köre. A bűncselekmény tényállási elemeinek ismerete ezen felül segíti a bűnüldöző hatóságok és a bíróság munkáját.
Az emberiesség elleni bűncselekmények, ha lehet, még bonyolultabb esetet képeznek. A bűncselekmény 1956-os elkövetéskori tartalma bizonytalan, a bűncselekmény tényállási elemeit a magyar jogalkalmazó számára megfoghatatlan nemzetközi szokásjog aprólékos elemzése révén lehet csak „megtalálni". Mindezt tovább nehezíti - ahogy azt Lattmann Tamás cikkében részletesen bemutatta -, hogy a magyar büntetőjogi szakirodalmat, a jogalkalmazást és jogalkotást is a teljes zavar jellemzi (a bűncselekménynek hétfajta magyar fordítása létezik a magyar tételes jogban).12 A fentiek alapján tehát mind elméleti, mind gyakorlati szempontból tévedésnek tartom azt az álláspontot, hogy a törvényjavaslat „nyitott kapukat döngetne". Éppen az ellenkezője az igaz: a rendezetlen, kodifikálatlan jogi helyzet miatt jutottunk oda, hogy először 2010-ben került elő ez a javaslat.13
Az emberiesség elleni bűncselekményekről szóló törvény
Érzékelve a rendezetlen jogi helyzetet, valamint tapasztalva, hogy mindenképp szükség lenne egy elvi jogalkotói útmutatásra, 2011 áprilisában törvényjavaslat-tervezetet juttattam el a parlamenti frakciókhoz és a médiához.14 Gulyás Gergely képviselő (Fidesz) egyéni képviselői indítványként október 19-én nyújtotta be a javaslatot.15 A törvényjavaslat technikai jellegű, az 1968-as New York-i egyezményt kihirdető 1971. évi 1. törvényerejű rendelet végrehajtásáról gondoskodik:16 büntetendővé teszi a nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék alapokmányában található emberiesség elleni bűncselekményeket, és kimondja büntethetőségük elévülésének kizárását. A törvény tartalmazza az alapokmányban található bűncselekmények angol nyelvű hiteles szövegét és hivatalos magyar nyelvű fordítását.
Emiatt is teljességgel érthetetlen számomra Lattmann Tamás állítása, miszerint „félő, hogy az eredmény újabb elmarasztalás lenne, ha a bíróságnak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy vajon összefér-e az Emberi Jogok Európai Egyezményével [EJEE] és általában az európai jogállami garanciákkal egy ilyen, prekoncepcionált büntető eljárásokra vezető jogalkotás." Az EJEE 7. cikk 2. bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz, „nem zárja ki valamely személy bíróság elé állítását és megbüntetését olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely elkövetése idején a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek szerint bűncselekmény volt". A strasbourgi bíróság joggyakorlata szerint pedig kifejezetten ebbe a körbe tartoznak a nürnbergi alapokmányban meghatározott emberiesség elleni bűncselekmények.17
Az elévülés kizárásának visszamenőleges megállapítása
Lattmann Tamásnak teljesen igaza van abban, hogy minden konkrét ügyben vizsgálni kell a bűncselekmény elévülését. Ebben a kérdésben is az elkövetéskor hatályos nemzetközi jog az irányadó. A 1968-as New York-i egyezmény valóban visszaható hatályú, de deklaratív; rögzíti azt a tényt (I. cikk), hogy a nemzetközi jog alapján az elkövetés időpontjától függetlenül nem évülnek el az emberiesség elleni bűncselekmények.18 A Legfelsőbb Bíróság a sortűzperekben szintén erre az álláspontra helyezkedett: mivel a magyar büntetőjog - csakúgy, mint a nemzetközi jog - semmiféle szabályt sem tartalmazott az emberiesség elleni bűncselekmények elévülésére, így az ilyen cselekményeket érintő visszaható hatály a korábbi helyzethez képest az elkövetőkre nézve hátrányosabb büntetőjogi megítélést nem jelent.19
Utolsó esély
Ötvenöt évvel az események után már csak a szimbolikus büntetőjogi felelősségre vonásra van lehetőség. Az állam és bűnüldöző szervei azonban nem válogathatnak a tettesek között, kötelességük eljárni. Nagyon rossz üzenetet hordozna az a magyar társadalom számára, ha a magyar állam még csak meg sem próbálná érvényesíteni büntetőjogi igényét a harmadik Magyar Köztársaság legitimációs alapját képező forradalom és szabadságharc leverésében legnagyobb felelősséggel bíró személyekkel szemben.
Egyetértek Schiffer Andrással: „a '89-'90 után felhalmozódott igazságtalanságok szoros összefüggésben vannak azokkal a rendezetlen számlákkal, amiket megörököltünk az 1989 előtti időszakból. (...) Annak a lehetőségét, hogy olyan dolgokért (...), amiket az ávós tisztek vagy Biszku Béla elkövetett, azért ebben az országban súlyos büntetés jár, meg kell nyitni. (...) Jöjjön létre egy világos erkölcsi rend ebben az országban. Ez nem tud létrejönni akkor, hogyha a saját múltunkban, a saját szimbolikus terünkben nem teszünk rendet. (...) Az elmúlt minimum hatvan-hetven év magyar politikatörténete arról szólt, hogy az alapvető erkölcsi kérdéseket, amiktől természetesen nem lakik jól az ember, nem a materiális jólétre vonatkozik, folyamatosan megpróbálta a politikai elit szőnyeg alá söpörni és megkerülni, csak azért, mert így kényelmes, és tulajdonképpen le is próbálta szoktatni a politikai elit a magyar társadalmat arról, hogy olyan dolgokkal foglalkozzon, ami nem megehető és nem megvehető."20
1 A szerző nemzetközi jogász, az ügy teljes dokumentációja megtalálható a http://www.nemzetkozi-jog.blogspot.com oldalon.
2 Az egységes javaslat szövege: http://www.parlament.hu/irom39/04714/04714-0014.pdf.
3 Jogi álláspont az 1956-os megtorlásokat irányító személyek nemzetközi jogi alapon történő felelősségre vonásáról, 2010. október 21. http://www.mediafire.com/download.php?3vkstao4yxj0vko.
4 Uo. §§ 12-42.
5 Fővárosi Főügyészség feljelentést elutasító határozata, 2010. október 29. NF. 27942/2010/1., http://www.mediafire.com/?9gftmuf7c5d4iwe.
6
Panasz a Fővárosi Főügyészség határozata ellen, 2010. november 16. http://www.mediafire.com/?631oaatdlq877o2.
7 Legfőbb Ügyészség panaszt elutasító határozata, 2010. december 17., NF. 10718/2010/5-I, http://www.mediafire.com/?9hzi0kk0hb0y0oa.
8 Panasz az igazolási kérelem elutasításával szemben, 2011. február 3., http://www.mediafire.com/?0h8oxy6icnn96s0.
9 Lásd a Legfőbb Ügyészség egysoros, panaszt elutasító határozatát, 2011. március 1., NF. 10718/2010/11-16/III., http://www.mediafire.com/?66i10896hre0kxl.
10 Btk. 33. § (2) bekezdés, 155. §, 157. §, 158-164. §§.
11 Gellért Ádám: A Legfelsőbb Bíróság újabb ítélete a Korbély-ügyben - a tatai rendőrkapitányságnál 1956. október 26-án történtekről, Jogesetek Magyarázata, 2010/4. 35-45.
12 Lásd a T/4714. számú törvényjavaslat általános indoklását, http://www.parlament.hu/irom39/ 04714/ 04714.pdf.
13 Biszku-ügy - most már elég volt a csendből (Gabay Balázs), http://mno.hu/belfold/biszku-ugy_most_mar_tenyleg_eleg_volt_a_csendbol-185666.
14 Törvényjavaslat az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről, 2011. április 27. http://www.mediafire.com/?23gosi1q9syh16g.
15 Gulyás Gergely és Gellért Ádám közös sajtótájékoztatója, 2011. október 18., http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=173504.
16 A 1971. évi 1. tvr. 4 . §-a szerint a törvény „végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik".
17 Korbély v. Hungary [GC], no. 9174/02, Judgment of 19 September 2008, §§ 78-85. Papon v. France, No. 54210/00, ECHR 2001-XII, The Law, § 5. Touvier v. France, Application No. 29420/95, Decision of 13 January 1997, p. 161.
18 Question of the non-applicability of statutory limitations to war crimes and crimes against humanity, study submitted by the Secretary General. E/CN.4/1966, 15 February 1966.
19 Lásd a salgótarjáni sortűzperben született elvi határozatot: Legf. Bír. Bf. IV. 1847/1996, http://www.lb.hu/elvhat/eb008399.html.
20 A törvényjavaslat általános vitája, 2011. november 2., http://www.youtube.com/watch?v=EALJy8IKmJ0.
