Írok valamit, amihez meg kell néznem Máramaros térképét. Bizonyos falvak neveire van szükségem, egy digitális térképnek köszönhetően gyorsan meg is találom, amit keresek.
Amikor végzek, nem csukom be az ablakot a képernyőn, legörgetek délre, látni akarom, milyen messze is van pontosan Marosvásárhelytől, a szülővárosomtól. Mikor aztán meglátom Vásárhelyt, és körülötte a kis falvakat, és a helyeket a hegyekben, ahová néha elautóztunk, ha éppen volt benzin, olyan szédítő erővel csap meg a szorongással vegyes harag, hogy a fotelem karfájába kell kapaszkodnom.
Herta Müller prózája

Herta Müller kapta a 2009-es irodalmi Nobel-díjat. Október 8-án hirdették ki Stockholmban a döntést, mely nagy meglepetést okozott. Az esélyesek között inkább Philip Roth, Ámosz Oz, Joyce Carol Oates vagy Thomas Pynchon nevét emlegették. Herta Müller német nyelvű író 1953-ban született Romániában, a németek (svábok) lakta Bánátban, Nitzkydorfban (Niczkyfalván). 1987 elején akkori férjével, Richard Wagnerrel együtt áttelepült Németországba. Magyarul egyetlen regényét adták ki eddig: A rókák csapdába esnek című kötet 1995-ben jelent meg a Pesti Szalon Kiadónál. Regényeken kívül novellákat, esszéket, sőt verseket, kollázsokat is ír. Legújabb regénye, az Atemschaukel (Lélegzethinta) a sztálini időkben munkatáborba deportált erdélyi szászok sorsát dolgozza fel, Oscar Pastior, a nemrég elhunyt nagyszebeni szász költő visszaemlékezései nyomán. Herta Müller Nobel-díja élénk visszhangot váltott ki a német nyelvű és a romániai sajtóban egyaránt, a sajtócikkekből válogatott részleteket a 28. oldalon közöljük.