A kapitalizmus ismét szitokszóvá vált. A kapzsiság, a gátlástalan nyerészkedés, a polgárok kizsigerelésének szinonimájává. A tendencia világméretű, de mi, magyarok, ha másban nem is, ebben élen járunk. Pedig a tények mást mutatnak: válság ide, válság oda, az emberiség életszínvonala még sosem fejlődött annyit, mint amióta a kapitalizmus megjelent a történelem színpadán. Bár a legtöbben úgy képzeljük, hogy mai állapotunk a szakócától az internetig tartó, lineáris folyamat eredménye, a történészek, közgazdászok, orvosok és archeológusok által összerakott történet másról szól. Valójában az emberiség és az egyes ember jóléte, gazdagsága, életminősége az elmúlt százötven-kétszáz évben többet fejlődött, mint a paleolitikumtól Napóleonig összesen. Március idusán Antonius már csak a halott Caesart dicsérhette. Mi talán a mostanában sűrűn jövendölt temetés előtt is szólhatnánk néhány méltató szót - a kapitalizmusról.
A cikk teljes tartalma csak előfizetéssel érhető el.
