2002-ben a világon elsőként Hollandiában megszületett az a törvény, amely kimondja, hogy halálos betegség vagy kilátástalan és elviselhetetlen szenvedés esetén a páciensnek joga van ahhoz, hogy euthanáziát vagy öngyilkossághoz való segítséget kérjen, a kezelőorvosnak pedig mérlegelnie kell a kérés teljesítését. Az alábbi interjúban Walburg de Jong, a Holland Önkéntes Életvég nevű egyesület (NVVL) munkatársa az első tíz év gyakorlati tapasztalatairól, a törvény értelmezése és lehetséges kibővítése körüli vitákról beszél.

A legutóbbi felmérések szerint Hollandiában körülbelül kétszázezer kelet-európai él. Bő kétharmaduk lengyel, a többiek főként románok és bolgárok. Bár vannak – egyre többen – magyarok is, létszámuk egyelőre nem éri el a hollandok ingerküszöbét. Mivel mára a munkát – és esetleg letelepedést – kereső külföldiek között a kelet-európaiaké a legnépesebb csoport, 2010-ben csak Lengyelországból tizenötezren érkeztek, és a hollandok a törökök és a marokkóiak példáján keresztül megtapasztalták, mivel jár, ha nem követik folyamatosan és tabuk nélkül figyelemmel a bevándorlás és az integráció folyamatát. Tavaly parlamenti vizsgáló bizottság, majd a Szociális és Kulturális Tervhivatal (SCP) is felmérte a kelet-európaiak hollandiai helyzetét. A témára az elmúlt hetekben azért is terelődött a szokásosnál élénkebb figyelem, mert a Wilders vezette Párt a Szabadságért elindított egy honlapot, ahol mindenki felpanaszolhatja a kelet-európaiakkal kapcsolatos negatív tapasztalatait. Az alábbi interjú Jaco Dagevos szociológussal, az SCP által végzett vizsgálat vezetőjével készült.

A modern kori városok már nemcsak önmagukat, hanem a róluk kialakult képet is tudatosan építik. Hogyan változott Budapest önképe történetileg? Élhetőbb lett-e a város az elmúlt húsz évben? És hogyan lehetne szakadtságát – Berlin példáját követve – kreativitással előnnyé változtatni? Kádár Bálint (város)építész, a BME Urbanisztika Tanszék munkatársa, a Kortárs Építészeti Központ kurátora szerint „Budapestet viszonylag kis befektetéssel is jó hellyé lehetne tenni, mert eredendően is az. A hardware megvan, csak a software-t kell belevinni.”

Az elmúlt néhány évben feltűnően sok marokkói származású - de már Hollandiában született - játékos lépett pályára a holland élvonalban. Bár a szívük még Marokkóért dobog, a muzulmán bevándorlók döcögve haladó integrációjának akár ők is új lendületet adhatnak.

Runa Hellinga és Henk Hirs holland újságírókkal Bérczes Tibor készített interjút