A modernség politikai-filozófiai diskurzusának szinte az összes rangos demokráciaelméleti képviselője foglalkozott a neveléstannal, és a pedagógiát a demokráciaelmélet ikertestvérének tekintette. A „jó polgár” eszméje így számukra többet jelentett az ünnepi beszédek üres formulájánál. Ezt az eszmét olyan gyakorlati kihívásként értelmezték, amelyet erőfeszítéseken keresztül, a megfelelő iskolai formák kísérletszerű kipróbálásán keresztül lehet megközelíteni.