George Akerlof-Robert Shiller: Animal spirits: How Human Psychology Drives the Economy and why it matters for Global Capitalism, 2009 (A magyar kiadást a Corvina Kiadó gondozza, várhatóan jövő év elején jelenik meg.)

A rendszerváltás idején még társadalmi konszenzus volt abban, hogy a fennálló szisztémát a demokratikus jogállam megteremtésével és a piacgazdaság kiteljesítésével lehet és kell meghaladni. A fülkeforradalmi kormány azonban, kétharmados parlamenti súlyát felhasználva, pár hónap alatt csaknem teljesen lerombolta a jogállamiság és piacgazdaság elmúlt két évtized során kiépített intézményrendszerét. A folyamatot nehéz megállítani, így nem tudni, meddig forgatják még vissza az idő kerekét.

Képzelje magát hatalmas és befolyásos embernek, mondta a pszichológus, az alany pedig gyorsan összegyúrt egy figurát abból, ami épp az eszébe jutott. Volt benne egy-egy rész Ben Bernanke, Spiderman, Pu­tyin, Dzsingisz kán, Gandalf, Hu Csin-tao, Abdul Aziz és Bill Gates; Obama azért marad ki, mert az amerikai elnököket néha tudvalévőleg sarokba szorítják. Megvan, kérdezte a pszichológus, az alany bólintott. Nagyszerű. Akkor most rajzoljon a homlokára egy nagy E betűt.

Mellőzzük annak a végiggondolását, hogy vajon a nyájas olvasó hajlandó volna-e nagy E betűt rajzolni a homlokára csak azért, mert egy kerge lélekbúvár így látja jónak, pláne hogy hajlandó volna-e ilyesmire abban a malaszttal teljes pillanatban, amikor épp a földkerekség leghatalmasabb figurájának képzeli magát, mindenesetre a kísérlet alanyai rajzoltak.

Fordított nagy E betűt rajzoltak mindannyian.

A kontrollcsoport tagjai viszont rendes E betűt rajzoltak a homlokukra, tehát olyat, amit mások, ha rápillantanak, E betűként fognak azonosítani. Nyilvánvaló, hogy ehhez már bizonyos szellemi és erkölcsi érettségre van szükség, hiszen a homlokunkra rajzolandó E betű a mi számunkra tükrözve jelenik meg, és csak némi gondolkodás eredményeképp ébredünk rá, hogy nekünk most látszólag fordított E-t kell rajzolnunk, ha azt akarjuk, hogy mások azt normál E-ként ismerjék föl. El kell fogadnunk az ő nézőpontjukat mint létezőt és mértékadót, noha az a mienkkel e pillanatban épp nem egyezik.

„Mindenhol üveges szemmel bámulják ezt az őrületet, ami Magyarországon zajlik! Ha külföldön régi kollégáimmal - meg a mostani hivatalban lévő fiatalokkal - találkozom, látom a szemükben az értetlenséget, a tanácstalanságot, sőt, a szánalmat... Szóval a világ, amelytől függünk, akár vívunk ellene szabadságharcot, akár nem, akár van nemzetközi szerződésünk, akár nincs, nem érti, mi történik Magyarországon: »lehet, hogy nálatok mindenki megbolondult?«" - számol be mostanában külföldön szerzett tapasztalatairól Békesi László. A kétszeres volt pénzügyminiszter szerint Magyarországot, ha végleges leszakadás fenyegeti, nem fogja az Európai Unió az euróövezetbe tartozó Görögországhoz hasonlóan megmenteni: „Érdektelenek vagyunk. Nem tartozunk a védett körhöz, mert a magyar forint megmaradt nemzeti valutának."

Az íróval új könyve, az idén ősszel megjelent Tavaszi Tárlat kapcsán beszélgettünk. De mivel 1974 óta 25 kötete jelent meg, regények, novellák, drámák, tanulmányok és kritikák, elkalandoztunk hát erre-arra. Sok alapos interjú készült már vele, többek közt Jámbor Judit, Csontos Erika, Rádai Eszter vagy Marianna D. Birnbaum jóvoltából, ezért óhatatlanul olyasmikről is kérdezem, amikről már beszélt, de igyekeztem máshonnan közelíteni. A drámáiról most kevés szó lesz, pedig többek közt a Csirkefej, Az imposztor vagy a Koccanás nagy színházi sikereket ért el. Nincs terünk most kitérni Krležáról, Wyspiańskiról vagy Shakespeare-ről írott tanulmányaira sem, ahogy arra sem, hogy ő hívta fel legerőteljesebben a magyar kultúra figyelmét 1983-ban az akkori ÉS-ben a Sorstalanság jelentőségére. Az interjú véglegesítésekor jött a hír: december 4-én Wrocławban az előző évben lengyelül megjelent legjobb hét könyv közül a Messiások nyerte el a jelenleg legnagyobbnak számító közép-európai elismerést, az Angelus-díjat, amit a magyarok közül eddig csak Esterházy Péter Harmonia cælestise kapott meg, 2008-ban.

A magabiztos újságíró hölgy odalépett hozzám, levette a szemüvegét (mely aranyláncocskán lógott a nyakában), s olyan hangon kérdezte, mint aki biztos a válaszban: igaz-e, hogy az angolok Shakespeare-t már csak szótárral tudják olvasni, míg mi magyarok gond nélkül megértjük a Halotti Beszédet? „Nem igaz", válaszoltam meglepve, mert ekkora szamárságot rég hallottam. Itt véget is érhetne a cikkem, mert - így tanították mestereim -, ha valami nem igaz, azt nem szabad cifrázni és magyarázgatni, mert a végén úgy tűnhet, hogy valami mégiscsak igaz belőle. De most mégsem leszek ilyen szigorúan elvszerű, mert a dolog igenis érdekes.

(Ízőrzők, Duna Tv)

(Fejes Endre-Presser Gábor: Jó estét, nyár, jó estét, szerelem - Nemzeti Színház)

(Hou Hsiao-hsien: Café Lumière)

(Felhők, fák, Sopron. Portré és képzelet Sulyok Gabriella képzőművészről. Rendező-operatőr: Grunwalsky Ferenc. Duna Televízió, 2010. dec. 11.)

(BAMA Társulat: Dobozok, Hamupipőke tánca. Zsidó Gyerekszínházi Napok, Merlin)

(Orosz Nemezeti Zenekar, Gidon Kremer, Mihail Pletnyov - Művészetek Palotája, december 15.)

(Uglár Csaba U-krónia című kiállítása október 28. és december 3. között volt megtekinthető az Acb Galériában, jelenleg ugyanitt Tót Endre Tót Endre before Endre Tot című tárlata látható 2011. január 21-ig. Tót Endre korai műveiről lásd Fehér Dávid Képrombolás a kép nevében c. cikkét [ÉS, 2010/23., jún. 11.].)

Ilma Rakusa: Lassabban! Fordította Fürjes Gabriella

Kántor Lajos: Barátom a malomban. Négykezes Csiki Lászlóval

Boldizsár Ildikó: Meseterápia - mesék a gyógyításban és a mindennapokban

Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők. Tárcák 1978-1981