Az ÉS könyve augusztusban - Radnóti Sándor: Jöjj és láss! A modern művészetfogalom keletkezése. Winckelmann és a következmények. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2010. 573 oldal, 3595 Ft

Zsák Judit: Találkozás egy szellemmel - Kultusz, kiadástörténet, emlékezet

Zbigniew Herbert: Barbár a kertben és más esszék. Válogatta, az utószót írta, a fordítást az eredetivel egybevetette és a szöveget gondozta Pályi András. Fordította Gimes Romána, Keresztes Gáspár, Pályi András, Pályi Sándor Márk

Hahner Péter: 100 történelmi tévhit, avagy amit biztosan tudsz a történelemről - és mind rosszul tudod

A könyv­új­don­sá­go­kat az Írók Bolt­já­nak (Bu­da­pest VI., And­rás­sy út 45.) se­gít­sé­gé­vel ad­juk köz­re. A lis­tát össze­ál­lí­tot­ta: Négyesi Móni.

A lét hangoltsága. Tanulmányok a tudás sokféleségéről. Szerkesztette Gábor György és Vajda Mihály

Móricz írói „belépőjeként" hagyományosan a Hét krajcár című novellát tartjuk számon, a beavatást végző „papként" pedig a (nála három évvel fiatalabb Móriczot „egy apa gyöngédségével" fogadó) Osvát Ernőt. Azért is nyugszunk bele a pályakezdésnek ebbe a változatába könnyen, mert megtanultuk, hogy az íróknál ez így szokott lenni: keresgélik egy ideig a „hangjukat", aztán, mintegy varázsütésre, felfedezi őket az irodalom, hogy innentől kezdve egyenletes tempóban fejlődjenek, egészen az összegző, számadást jelentő, életmű-záró alkotásokig. A pályakezdés azonban nem puszta tény, többnyire utólagos konstrukció, lehet az íróé magáé vagy az irodalomtörténészeké, és különböző mintázatai is kialakulhatnak attól függően, milyen történetet kívánunk ráépíteni.

Két, látszólag egymásnak ellentmondó „szenzációval" szolgált a közelmúltban az afganisztáni háború. Az egyik: amerikai kutatók nagyságrendileg ezermilliárd dollárra becsült nyersanyagkincset föltételeznek a kopár közép-keleti föld méhében. A másik: a WikiLeaks nemzetközi hackerszervezet több mint kilencvenezer oldalnyi titkos amerikai dokumentumot szívott le, majd töltött fel a világhálóra, amelyben a kegyetlen hadviselés sötét oldaláról rántják le a leplet. Hol itt az ellentmondás?

A magyar kormány szembefordulása a Nemzetközi Valutaalappal - ami nem csekély mértékben támaszkodott a hazai és nemzetközi bankellenes közhangulatra, és támogató, valamint ellenző reagálásokat egyaránt kiváltott külföldön - a kormányfő szerint a nagyobb mozgástér megteremtését szolgálja a fiskális politikában. A megtett és a nyilvánosságra került tervezett kormányzati intézkedések, továbbá a gazdasági szemlélet és a gazdaságpolitikai prioritások alapján az államháztartás rendbehozatalának terheit a kormány az üzleti szférára kívánja hárítani, hogy elkerülje a háztartásokat érintő megszorításokat. Ez a gazdaságpolitika rövid távon működhet, de hosszabb távon a terheket mégis a lakosság fogja viselni.

Kedden délelőtt, amikor ezt a cikket írom, Moszkvában huszonegy fok van, Nyizsnyij-Novgorodban tizenkilenc, Szaratovban huszonöt. A hőhullámnak lassan vége. Most nagy valószínűséggel hurrikánok és tornádók jönnek, mondja az orosz főmeteorológus a RIA Novosti hírügynökségnek, amelynek az anyagait az orosz nép nem igazán olvasgatja. A lakosság, ahogy nálunk is, legfeljebb a tévéhíradót nézi, abban pedig inkább csak oklahomai tornádókat és Floridát letaroló hurrikánokat mutogatnak, a nyizsegorodszkajai tornádóról ráér a néző akkor értesülni, amikor már ott kotorászik a tölcsér a sufniban. A meteorológusok egyébként a mostani nagyon forró nyarat és a tűzvészeket is megjósolták, viszont a falvak népe csak akkor szerzett tudomást a veszélyről, amikor már a konyhájában gomolygott a füst. Iam proximus ardet Vcalegon, ég Úcalegón is, a szomszéd, üvöltötte a klasszikus műveltségű falusi polgár, és futott, ahogy a lába bírta, de sajnos akkor már tűz volt mindenfelé.

Virágozzál dicső ország, / Nagyra termett náció, / S még soká ne háborgasson / A civilizáció!

Petőfi Sándor: Okatootáia (1847)

Anikó meghalt. Betegsége már a kezelés megkezdésekor gyógyíthatatlannak minősült. Az orvosok nem curatív, azaz gyógyító, hanem palliatív, vagyis a szenvedéseket enyhítő kezeléseket írtak elő. Sajnos azonban a palliatív kezelések egy része nem enyhítette, inkább tetézte a szenvedéseket. Ilyen helyzetekkel szemben nem az egyes orvos, hanem olykor maga az orvostudomány tehetetlen. A frusztrált orvos mégis úgy érzi, ha ő nem, akkor bizonnyal a beteg a hibás. Meg persze hibás az egészségügyi rendszer, az alulfinanszírozott betegellátás meg a „reform", ki tudja, hanyadik Okatootáia balsors tépte történetében. A rosszallásnak ez a hangulata tovább növeli a beteg és hozzátartozója kínos érzését a kezelések során.