Lugosi Lugo Lászlóa szerző további cikkei tovább tovább
és az Antikrisztus vérbosszúja
Vágvölgyi B. Andrása szerző további cikkei tovább tovább

Menyhárt Jenő: Az agitátor

Báthori Csaba-Jacques Receveur: Csapások és csodák

Voigt Vilmos: Bevezetés a szemiotikába

Schmidt Mária (szerk.): Dimenziók éve - 1968. A 2008. május 22-23-án Budapesten rendezett nemzetközi konferencia előadásai

Eörsi László: Angyal István (1928-1958). Angyal István önvallomásai

Fárasztó, szürke erotika

Turczi István: Ezt a nőt nagyon. Erotikus versek (Irodalmi fülbevaló). Bozó Andrea, Máté Gábor és Dömötör András előadásában. Vukán György közreműködésével

Kálmán C. Györgya szerző további cikkei tovább tovább

A könyv­új­don­sá­go­kat az Írók Bolt­já­nak (Bu­da­pest VI., And­rás­sy út 45.) se­gít­sé­gé­vel ad­juk köz­re. A lis­tát össze­ál­lí­tot­ta: Négyesi Móni.

Kortárs észt. Pluralica ne­­gyed­éves folyóirat, 2009/1-2. Főszerkesztő: Lőrincz Gergely. Szerkesztők: Domokos Johanna, Gaborják Ádám. Kritika: Darabos Enikő. Grafika: Horváth Ferenc

Egy jólápolt testrész
(6 olvasmány)
kiegészíti könyvét, és ezzel fény derül néhány történelmi rejtélyre
Tárcatár
Adalékok kis provincializmusunkhoz a világfalu tükrében
Hű de kortárs! - mondták a deszkás srácok a pláza egyik kirakatában éktelenkedő, foszforeszkáló koponyára. Barátom már említette, újabban a fiataloknál már nem király, sirály, császár vagy csákány, hanem kortárs az, ami baró. A koponyáról nekem Damien Hirst 8500 gyémánttal kirakott koponyája jutott eszembe - a világ legdrágább műtárgya, és még sok minden, amitől elszomorodtam. Leginkább az, hogy milyen nehéz önmaga valójában, érdek nélkül tekinteni a világra.
Mesterházi Mártona szerző további cikkei tovább tovább
avagy magyarvédő felebarátaink emlékezetébe
A Tenkesch kapitányaa szerző további cikkei tovább tovább
NemCuki (Bárdos Deák Ági)a szerző további cikkei tovább tovább
Enyedi Györggyel, az MTA regionális kutatóközpontjának vezetőjével Harangozó István készített interjút
A kilencvenes évek elején három forgatókönyvet vázolt föl a magyar társadalom várható regionális folyamataira Enyedi György közgazdász és geográfus, aki az ötvenes évek eleje óta kutatja a gazdasági és társadalmi változások térbeli lenyomatait: egyikben dekoncentrált, kiegyenlített fejlődést, a másodikban a hagyományos központok dominanciáját, de húzó hatását valószínűsítette, a harmadik, a polarizált modell esetén, amely nagyjában-egészében megvalósult, a meglevő szerkezetek bomlását, az újak kiépülésének súlyos hibáit, az egyenlőtlenségek fokozódását jósolta. Most mégsem pesszimista: a jelenlegi válság szerinte hosszú távon inkább használhat a magyar gazdaságnak és társadalomnak, ha képes lesz az alkalmazkodásra.
Drámai felhangok Koltai Tamás barátom kritikája nyomán
A populista mesebeszéd morfológiája XI.
A húszéves köztársaság alkotmánya szakadatlan kérdések forrása. Meddig terjed a köztársasági elnök hatásköre? Betilthatja-e a parlament a gyalázkodó beszédet? Egyenlő jogvédelem jár-e a romáknak? Az ilyen ügyekben akkor igazodhatunk el, ha ismerjük az alkotmány szövegét, tudjuk, miként érthetők meg az elvont rendelkezések, és tisztában vagyunk azzal, hogy egyáltalán mire szolgál az alkotmány. Május második felében az Osiris Kiadónál jelenik meg Tóth Gábor Attila Túl a szövegen. Értekezés a magyar alkotmányról című könyve, amely párhuzamosan vizsgálja az alkotmány tartalmát és értelmezésének módszertanát. A szerző célja, hogy új megvilágításba kerüljön az alkotmány morális természete. A kötet zárófejezetéből közlünk egy részletet.
Tóth Gábor Attilaa szerző további cikkei tovább tovább
Szilágyi-Gál Mihálya szerző további cikkei tovább tovább
Hősök, mártírok, vértanúk vagy csak „áldozatok”? Névsorcsere a 298-as és 301-es parcellában

Dicsőség ügyében a nevekkel mindig sok baj adódik. Akkor is, ha kevés, akkor is, ha sok van belőlük. Minden korban nehéz igazságot tenni. Negyvenszázalékos volt a „vértanúként" márványtáblába vésett lista hibaszázaléka a Rákoskeresztúri új köztemető emlékhelyén, a 298-as és 301-es parcellában. Kegyeletsértésként pár sornyira egymástól szerepelt gyilkos és áldozat is a dicsőség falán - derítette ki tavaly egy szakértői testület. Nem hálás feladat a lajstrom kirostálásán és a száműzött „örökbecsű" névsorok újravésése előtti „hibátlanításán" fáradozni, ám nem minden tanulság nélküli a megpróbáltatás. A kiigazítás korunk bölcsessége. De mi lesz a nemzeti önbecsülésünkön esett csorbával?

Kivágó Iván Györgyné kijelentette, hogy: „titkosszolgálatok mindig is voltak, vannak és lesznek, amihez hozzátartozik a nemzetbiztonság is, amit a pártállam idején állambiztonságnak neveztek". Burány Sándor budapesti MSZP-elnök hozzáfűzte, hogy „csak a III/III vállalhatatlan". Ez bizony agyrém, de nem Kivágóné vagy Burány találmánya, hanem a magyar alkotmányos berendezkedés egyik alapelve.

Hétévi bizonytalan kormányzás, értelmetlen, haszontalan és káros osztogatás, rossz pályára állított gazdaság és megoldatlan társadalmi feszültségek mellett az lett volna a csoda, ha a pécsi polgármester-választás másként alakul. Ha Szili Katalin nem súlyos, csak tisztes vereséget szenved. A súlyos kudarcban a szocialista pártelit teljes mélységében benne van Gyurcsány Ferenctől Medgyessy Péterig: ami hiba elkövethető volt, azt a velük fémjelzett társaság elkövette.

A fedezet nélküli osztogatás miatt a válság minden ellenállás nélkül végigsöpört a gazdaságon, a közigazgatás romokban hever. Ez utóbbi a sikertelen reformkísérletek után bizonyos fokig természetes.