Györe Balázsnak most jelent meg a Barátaim, akik besúgóim is voltak című regénye. Ez már a tizedik mű, amelyben feldolgozza a saját életét, a családjának és a barátainak az emlékét. Egy Budapestről szóló életkép-, városkép-gyűjteménnyel és három verseskötettel együtt ez a szerző tizennegyedik könyve. Radikálisan csakis valós eseményekről ír, a szereplők pedig mindig a saját nevüket viselik. Regényíró, aki nem enged teret a fikciónak. Ez már önmagában nagyon érdekes. Ráadásul most a magára vonatkozó ügynöki jelentésekkel kellett szembesülnie, ahol mindenki álnéven szerepel, és ahol a besúgó és az állambiztonsági apparátus is kozmetikázza vagy túlfeszíti, túlinterpretálja a tényeket. A besúgás rafinált eljárásainak regényírói feldolgozásában Szántó T. Gábor Mószer című 1997-es kisregénye és Esterházy Péter 2002-es Javított kiadása után a Barátaim... egy harmadik lehetséges utat választ. Az író Pannónia utcai lakásában beszélgettünk, ahová nem olyan régen költözött.