Adósságról, gazdaságról

Betűméret növelése  Betűméret csökkentése


Békesi László cikkében (Leszakadás vagy konszolidáció a felzárkózás reményével?, ÉS, 2013/8., febr. 22.) az államadósság (állítólagos, a kormánypropaganda szerinti) csökkentését attól függetlenül vizsgálja, hogy az – szerinte is – a magán-nyugdíjpénztári vagyon elrablásával (államosításával) volt elérhető. Szomorú, ha már egy közgazdász is elfelejti, hogy az államadósság – összességében véve – nemcsak a formális pénzügyi mutatószámot jelenti, hanem mindazokat a jövőbeni kötelezettségeket, amelyeket az államnak éppen az állam működése (működtetése) érdekében vállalnia kell. A magán-nyugdíjpénztári vagyon (a jövőbeni kamataival együtt) későbbi kifizetésektől mentesítette volna a magyar államot, amelyet az így magára kényszerült vállalni (nem majd, mert a vállalás kényszerűsége az einstanddal együtt létrejött). A magán-nyugdíjvagyon egy részével történt „államadósság csökkentés” tehát ugyanolyan piszkos trükközés, mint az összes többi, amelyre Bélesi László rámutatott a cikkében, de hozzá kell (kellett volna) tennie, hogy ez a manőver valójában növeli az államadósságot, mert az elrabolt vagyont a regnáló kormány nem teljes egészében fordította az államadósság számszaki csökkentésére, továbbá lemondott a tényleges (a magán-nyugdíjvagyonból teljesíthető jövőbeni kifizetéseket növelő) kamatjövedelemről. Bár Békesi László ezt a gondolatmenetet – a cikk egésze szerint – elfogadja, írásának a regnáló kormány „eredményeit” értékelő és a jövő felélését bemutató pontjaiban nem jeleníti meg kellő hangsúllyal.

Egyet lehet érteni Békesi László megállapításával, hogy a regnáló kormány gazdaságpolitikájának egymástól gyökeresen különböző értékelései a szemben álló világ- és politikai nézeteken alapulnak. (A Tízparancsolat tételes megsértését1 például én már világnézeti kérdésnek tekintem.) A dolog relativizmusnak történő minősítése helyett azonban hangsúlyozni kellene: nem politikai megítélés kérdése, hanem szakmai elemzés mutatja ki, hogy a regnáló kormány

1) nem ért el eredményt az általa megfogalmazott fő cél, az államadósság csökkentése terén, hanem az államadósságot – hosszabb távon, de még az olvasók/hallgatók jelentős részének életében – jelentősen növelő intézkedéseket hozott a fenntarthatatlan egyensúlyjavító intézkedésekkel és a magán-nyugdíjpénztári vagyon elkótyavetyélésével (amelynek részeként például azt úgy fordította államadósság-csökkentésre, hogy a gazdaságpolitika egyéb elemeivel rontotta a forint árfolyamát a devizákkal szemben, és növelte az egyéb forrásból történő finanszírozás terheit);

2) elsősorban azzal élte fel, de legalábbis súlyosan kockáztatja a jelenlegi fiatalabb és középkorú nemzedékek jövőjét, hogy a jövőbeni nyugdíjak finanszírozását drágította meg (amihez persze társul a Békesi László által is említett beruházási, fejlesztési és sok egyéb deficit) – és nem teremtette meg ebből az egyszeri forrásból a későbbi visszapótlás lehetőségét;

3) ezt kiegészíti a regnáló kormány a felsőoktatásban és általában az oktatásban a következő nemzedékek hátrányainak és terheinek növelésével.

Jó lenne, ha létrejöhetne egy szakmailag megalapozott, széles körben elfogadott álláspont a helyzet értékeléséről és a tennivalókról, hogy egy esetleges 2014-es ellenzéki választási sikerrel egy többé-kevésbé közmegegyezésen alapuló program végrehajtása kezdődhessen meg, és ne akkor kezdjenek az okosok a tennivalókon vitatkozni, amikor már cselekedniük lehet(ne) és kell(ene).

Békesi László és a lap iránti őszinte tisztelettel:

Jávor Péter

mérnök

 

1 (VIII.) Ne lopj. (IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. (X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát.