Interjú Gombár Csaba szociológussal

Csak nyolc éve zajlottak azok az események, amelyeknek egyébként – a CNN riportjai révén – a világ is szemtanúja lehetett: az úgynevezett őszödi beszéd egyes részleteinek nyilvánosságra kerülése után, miközben a Kossuth téren tízezres, a miniszterelnök távozását követelő tüntetéssorozat, többhetes táborozásba átcsapó demonstráció kezdődött, a demonstrálók egy csoportja – vasrudakkal, üvegpalackokkal és egyéb súlyos tárgyakkal, valamint a térről feltépett utcakövekkel felfegyverkezve – megostromolta a Magyar Televízió székházát. Az ostrom során, amely hajnalig tartott, a bejárat védelmére odarendelt, egyébként felkészületlen és tehetetlen rendőrök ütlegelése mellett jutott ideje a résztvevőknek arra – közöttük számos futballhuligánként ismert személynek –, hogy felborogassák és felgyújtsák a székház előtt parkoló autókat, mielőtt a bejárat vasrácsait szétfeszítve benyomultak az épületbe. És ezzel az utcai randalírozás nem is ért véget, a budapesti éjszakában még napokig tartott a kergetőzés a „demonstrálók”, az autókat felborogató, kukákat gyújtogató, árpádsávos zászlóba burkolózó, arcukat többnyire eltakaró fiatalok és a rendőrök között. Mind­eközben – egészen október 23-ig, amikor a rendőrség felszámolta a demonstrációt – a szép kora őszi időben a Kossuth téren is zajlott az élet: volt, aki halállistát készített, volt, aki gulyáslevest, és persze mozgóvécé is üzemelt az ott tartós táborozásra berendezkedett demonstrálók szolgálatára. Esténként pedig, naponta tartott nagygyűléseiken a Fidesz vezető politikusai szólították fel gyújtó hangú beszédekben a Gyurcsány-kormányt a távozásra.