Interjú Paweł Huelle íróval

„Bár az irodalmat be lehet zárni egy kisebb területre, de mindez akár a »mindenséget« is tükrözheti” – állítja Paweł Huelle, aki bár elutasítja a Gdańsk krónikása jelzőt, az észak-lengyelországi kikötőváros mégis biztos keretet ad eddigi életművének. Dédnagyapja az Esterházy-ezred katonájaként ismerkedik meg magyar származású dédnagyanyjával Lembergben, majd évtizedekkel később a család Gdańskban telepedik le, felhalmozva a „közép-európai tragédiák” sorát, amit Mercedes-Benz (magyarul Európa, 2003) című regényben beszél el a dédunoka. A hírnevet az 1987-ben kiadott Weiser Dávidka (magyarul Európa, 2002) hozta meg számára, amelyben a földöntúli képességekkel rendelkező zsidó kisfiú hirtelen eltűnésében a háború utáni Lengyelország traumája visszhangzik. A Hans Castorp egyetemi éveit bemutató Castorpban (magyarul Európa, 2007) a főhős elszántan próbálja megszelídíteni Danzig keleti vadságát, míg Az utolsó vacsora jövőbeli városának történelme kezd lassan felaprózódni. Huelle szerint az európai irodalmat a változatosságon alapuló megértés képessége tartja össze: a regényekben lefestett Gdańsk, az elszenvedett közös tapasztalatok révén, sehol sem marad idegen.