Interjú Kántor Péterrel Mándy Ivánról

„Abban is új volt, hogy mennyire nem kívánt vastag, érces hangon szólni, és hogy mennyire nem a győztesek maszkját viselte. És nem is akarta megmondani a tutit senkinek” – mondja Kántor Péter költő Mándy Ivánról, aki akkoriban is marginális figurákról, látszólag csip-csup ügyekről írt, amikor a nagy társadalmi témákkal illett foglalkozni. Rendíthetetlenül kitartott, nem akart senkinek megfelelni, pusztán arra koncentrált, hogy az egyszerre valóságos és álomszerű képeket, melyek úgy peregtek előtte, mint egy mozifilm kockái, másoknak is levetítse. Így aztán „megvannak az utcái, a terei, és ha valaki a könyöke alá tolná az óceánt az összes cápájával, delfinével és minden hajó­csodájával, épp csak szórakozottan odapislantana, és máris menne tovább a maga útján”.