Kik vezetik az országot?

1986 ősze volt, két amerikai turistával üldögéltünk a jogi egyetemisták kedvenc helyén, a Véndiák nevű szörnyűséges presszó üvegablak melletti asztalánál. Nyilvánvalóan ittunk valamit, abban az időben nyilvánvalóan mindig ittunk valamit. Egyikük Ronald Reaganről kezdett beszélni, hogy milyen remek elnök. Az Egyesült Államokban rend van, nyugalom, a gazdaság szárnyal, az oroszok követni sem tudják. Igen intenzíven erősített erre a másik amerikai. Ő pipázott. Olyan élvezetes ropogtatással és csikordulással ejtette a Ronald Reagan nevet, mintha kavicsot rágott volna, és azt fejtegette, úgy kellene módosítani az alkotmányt, hogy Reagan harmadik ciklusra is megválasztható legyen. Ilyen önfeledt, lelkes piparopogtatást azóta csak olyankor hallottam, amikor Hegedűs Géza Ossziánról beszélt. Ő is ugyanolyan önfeledten és csodálattal, ahogy a két amerikai Reaganről, az elnökükről beszélt. Szemük ragyogott, homlokuk kifényesedett, két büszke ember ült az asztalnál.

Documenta 14

Nagy tér- és időutazás Ithaka felé

Az idei nagy kiállítások (a Documenta mellett a Velencei Biennálé is várja a látogatókat novemberig) egyik tanulsága az, hogy senki nem felejt semmit. Ezért azt sem szabad elfelejteni, hogy az úgynevezett neoavantgárd az a kályha, ahonnan a legújabb tánc indul. Nem lehet véletlen, hogy az idei Velencei Biennáléra a kurátornő hatalmas Hajas Tibor-anyagot, az idei Documentára a kurátor hatalmas Ladik Katalin-anyagot válogatott. Nem véletlen (illetve talán véletlen, de annál jelentősebb), hogy mindkét nagykiállításon szerepel Geta Brătescu A műterem című, 1978-as csodás, csaknem 18 perces videója. Mindkét nagykiállításon szerepel a német, a jugoszláv, a lengyel és az osztrák neoavantgárd valamelyik jelentős alkotója, alkotása (Beuys, Gotovac, Szapocznikow, West), mint ahogy a múltkori, 2012-es Documentán Szentjóby Tamás Csehszlovák rádiója. Erős a központi épülettől nem messze levő téren Olu Oguibe alkotása, az Idegenek és menekültek emlékműve, egy talán tíz méter magas, beton obeliszk, amire Máté evangéliumából vett idézet van írva arany betűkkel arabul, angolul, németül és törökül: Idegen voltam, és ti befogadtatok (Mt 25,35). A talapzatán állandóan idegenek és menekültek ülnek, és szemmel láthatóan jól érzik magukat az „I was a stranger and you took me in” árnyékában.

„A minőség nélküli ember”

Catherine Horel francia történésszel

Francia létére Horthyról írt nagy életrajzot. Ahogyan mondja, a konyhában tanult meg magyarul, főleg a nagymamájától. De hogy pontos legyen, Horthyról franciául beszél. Disszertációját a magyar zsidóság XIX. század eleji asszimilációjáról írta, később fordult a XX. század felé. A CNRS, a Francia Tudományos Kutatóközpont kutatási vezetője és a Paris Sorbonne I. Közép-Európára összpontosító tanára.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2017