Gyötrelmes lesz

Pócs János képviselő (Fidesz, Jász-Nagykun-Szolnok megye 2. választókörzet) posztolt egy fényképet, amelyiken egy leölt és megperzselt disznó látható, azzal a bőrébe írt szöveggel, hogy „Ő VOLT A SOROS!!!”. A képviselő a fotót azzal a megjegyzéssel tette ki oldalára, hogy ott már egy disznóval kevesebb van. Amit a fénykép mutat, brutális, már csak azért is, mert egy tetem megbecstelenítése akkor is elborzasztó, ha egy disznóról van szó, elpusztult állatra bármit írni taszító. A parlamentben is előkerült az ügy. Amikor a kormányfőt megkérték, hogy kommentálja a fényképet, Orbán az újabban már megszokott nyegléskedéssel válaszolt: a disznóvágás nem tartozik a kormány ügyei közé. Vagy valami ilyesmit. Az ellenzék antiszemitizmust emleget, a kormánypárt politikusai semmiféle rosszindulatot nem látnak. Gulyás Gergely, a Fidesz szóvivője más témákat is érintve elmondta, Pócsnak semmi bántó szándéka nem volt, a disznóvágásról posztoló fideszes ellen azonban kampány indult, ami „szándékosan félremagyarázza” a fotót. Olyan jelentést tulajdonítanak neki, amire Pócs nem is gondolt.

Vajon mit szándékozott kifejezni Gulyás szerint a fotóval Pócs? Ugye, Pócs János mégiscsak politikus volna, már ha komolyan vesszük azt a tételt, hogy aki a parlamenti padsorban ül, az politikus. (Azért erre mérget ne vegyünk.) Pócs egy olyan párt képviselője, amelyik az utóbbi hónapokban semmi egyebet nem tesz, mint hogy mindennel, ami él és mozog, összefüggésbe hozza Soros György nevét, legtöbbnyire úgy, hogy minden baj oka az üzletember. Ha látnak egy menekültet – de például a Heves megyei Kömlőn elég, ha a településre hozzátartozók érkeznek halottak napjára –, migránst kiáltanak, és ha fölgyullad a tarló, migránsok gyújtogatásáról mesélnek este nagyapák az unokáknak.

Esemény

A Paul Lendvai-díj átadása

2017-12-18 16:00:00

Az idei Paul Lendvai-díjat az alapító december 18-án, délután 4 órakor adja át a díjazottnak a Spinoza-házban (1074 Budapest, Dob u. 15.). Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Tovább

Hókuszpókusz és illemgépezet

1. 1952 karácsonyán egy távoli rokontól Dickens Dombey és fia című regényét kaptam ajándékba, pontosabban nem azt, csak a regény 1945 előtti, „ifjúság számára átdolgozott” kiadását. A feszületrágók típusába tartozó idős, ezüsthajú hölgy azt remélte, hogy ez ellensúlyozni fogja a kárhozatosnak ítélt (általa Timur és bandájaként emlegetett) regényt, melynek valójában Timur és csapata volt a címe, s engem ezzel sikerül a különb erkölcs útjára téríteni. Számítása nem vált be, mert a Dombey és fia ellen tizenkét évem minden önérzete felhorgadt, tudniillik annak hajdani átdolgozója minket, kiskorú olvasókat gyakorlatilag idiótáknak tekintett, s úgy alakította át a regényt, hogy csak szipogtatásra és könnyzacskók működtetésére legyen alkalmas. Később, már felnőttként, némi elégtétellel töltött el, hogy azt a változatot nemcsak én tartottam ilyennek. Mikor a kötet nálunk újdonság volt, olvasásához épp azzal próbáltak kedvet csinálni, ami engem annak idején elriasztott: a Literatura folyóirat szemlézője szerint ez a regény „különösen ifjúsági célokra alkalmas”, s főként olyanok figyelmébe ajánlható, akik „szeretnek együtt könnyezni Di­ckensszel”, ők nyilván „sok örömöt fognak lelni a nagy író e legmeghatóbb regényében”.

„Nincs már rés a pajzson”

Interjú Polyák Gábor médiakutatóval

Szabad sajtónk még akad, sajtószabadság azonban nincs már Magyarországon – fejtette ki néhány napja az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága előtt, a jogállamiság és a demokrácia magyarországi helyzetéről szóló meghallgatáson a Mérték Médiaelemző Műhely képviseletében Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem és a Corvinus Egyetem oktatója. A sajtószabadság ugyanis – indokolta megállapítását a médiakutató – „sokkal több néhány bátor újságíró és szerkesztőség küzdelménél. Az egy olyan helyzet, amelyben minden újságíró egyenlő eséllyel jut szóhoz, és a közönség minden tagja azonos eséllyel fér hozzá a sokszínű tájékoztatáshoz.” Az itt következő beszélgetés a sajtó struktúrájának 2010 óta zajló, „a Fidesz által a médiarendszer egészét maga alá gyűrő” átalakítási folyamatát, illetve az ennek következtében mára kialakult helyzetet tekinti át.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2017