Roppant kínosan magyarázkodik a menekülő polgármester a bődületes korrupciós ügyben, olvasom a nyugatifeny.hu oldal szerkesztőségi cikkének főcímében, pár pillanattal később már azt is látom, hogy a címben leírtakból semmi se igaz. Ugyanis: (1) a polgármester nem magyarázkodik, hanem a kérdezőt elküldi oda, ahová szerinte mennie kéne; (2) de ezt a beszédaktust se „roppant kínosan”, hanem magától értetődő természetességgel abszolválja; (3) a legkevésbé se menekül, mellesleg a szerzőnek eszében sincs megmagyarázni, mi oka lehetne rá; (4) korrupciós ügyről szó sincs. Arról van szó, hogy Bácsszőlősön a rendelőt és az orvosi szolgálati lakást 45 millió forintnyi uniós pénzből felújították, noha orvos nincs a faluban, és emberi számítás szerint nem is lesz soha. Már csak azért se, mert Bácsszőlősön most háromszázhatvanan laknak, és ez a szám a későbbiekben minden bizonnyal mérséklődni fog.
2024. április 24-én, szerdán délután 5-kor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45.)
A beszélgetés témája Krasznahorkai László Zsömle odavan című regénye.
Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, O. Réti Zsófia és Zelei Dávid
A nyugati hagyomány rögtön kilépéssel veszi kezdetét. Éva a Tudás fájáról szakítja le a gyümölcsöt, aminek révén bűnössé és önreflektívvé válik. Egyszerre születik meg a szabad akarat, az erkölcsi lét, a tudás és az önmagát meglátni képes létező, az én, méghozzá a kilépés, a kozmoszból történő kiűzetés dramaturgiáján keresztül. A kiűzetés, a kívüllét állapota ugyanakkor behálózza a Bibliát. Az Ószövetségben az Egyiptomban raboskodó, az Ígéret Földjére később visszavezetett kollektív énnel, a zsidósággal találkozunk (fontos, hogy a megszabadító, a próféta, Mózes, ugyanakkor nem léphet be a Kánaánba.) Az Újszövetéségben pedig a saját magát a másik ember szenvedésén keresztül, tehát kívülről meglátó krisztusi énnel. Az európai és nyugati kultúra a megformálódása óta a vagyok, aki vagyok, az önmagát meghatározó és értelmező én kultúrája, ez az én viszont éppen azért teljesítheti be ezt az önértelmezést, ezt az önmeghatározást, mert kívül találja magát a kozmoszon, ami őt önmaga helyett határozná meg. A nyugati kultúra a szuverén, önmagát meghatározó én, a nyelv, a teremtést kívülről megérteni igyekvő ész, a logosz kultúrája (a hellenisztikus közegben az ógörög „logosz” – rend, szó, természet, értelem – Krisztus megfelelőjévé is vált).
És valóban: sok minden, amit a „modern” nyugati kultúrával azonosítunk, a tudomány, a felvilágosodás és a nagy, társadalomformáló ideológiák éppen azért akarhatják egyáltalán modellezni, objektivizálni és megszállni az igazságot az értelem eszközével, mert eleve kívül állnak rajta.
Három köteten van túl, a kortárs magyar irodalmi élet karakteres hangja. Petri György hatásával lépett be ebbe a világba, nem véletlen, hogy a személyes és a közösségi együttesen értelmezhetők nála. Gyakran kérdezik, örömmel válaszol, szívesen politizál is. A Garázsmenet, a Holtidény és a Torkolatcsönd mellett számos antológia szerzője, munkái kritikusok és fordítók számára is izgalmasak. Véleménycikkei rendszeresen jelennek meg, a közművelődésben dolgozik.