Séta a kiszáradt folyóban

Pomogáts Béla a maga professzori eleganciájával és visszafogottságával tárja a nyilvánosság elé a múlt heti számban mindazt, ami a Berzsenyi Társaság elnöki tisztéről való idő előtti lemondásához vezetett. Ettől még nem kell a szöveg mélyelemzésébe bocsátkozni, így is nyilvánvaló, hogy a társaság s főleg az általa kiadott Somogy című folyóirat anyagi ellehetetlenülését politikai okokra, a fideszes vezetésű Somogy megye és Kaposvár város önkormányzatainak, valamint az NKA kollégiumának döntéseire vezeti vissza. Megtoldja ezt még azzal az állítással, hogy „ráadásul több oldalról értésemre adták, hogy a támogató szervezetek: a kormányzat, a város, a megye nem nézi jó szemmel azt, hogy én vagyok a társaság elnöke”.

Kaposvár és Somogy megye fideszes közgyűlése két külön, önálló helyi televíziócsatornát működtet szigorúan saját politikai üzeneteinek továbbítására, összesen kb. évente százötvenmillió forintnyi közpénzből. Nyomtatott és internetes médiumaik fenntartása hasonló összeget emészt fel. A Somogy folyóirat, illetve a Berzsenyi Társaság néhány millió forintnál többet még soha nem kapott egyik testülettől sem.

Pomogáts tanár úr tapintatából még arra is futja, hogy csupán utaljon az aspiránsokra, akik a helyére pályáznak, s akiknek ambíciói miatt nem nagy ár feláldozni a folyóiratot és a társaság tevékenységét: dr. Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója és számtalan más cím, illetve hivatal viselője éppen az egyik említett médiumban, a Somogy Tv-ben jelentette be, hogy szívesen vállalná a társaság elnöki tisztét, ha véletlenül felkérné valaki. Feltesszük, miután például Kaposvár önkormányzata épp az év elején, nem sokkal hírhedt „idegenrendészeti” okfejtése után tüntette ki, nem esélytelen.

Egy dologgal viszont feltétlenül ki kell egészítenünk Pomogáts Béla áttekin­tését: nem ez az első eset, hogy a helyi hatalom ilyen brutális nyíltsággal avatkozik bele a társaság életébe. 2008-ban a Berzsenyi Társaság elnöksége ultimátumot kapott a Somogy Megyei Közgyűléstől: egy egymillió forintos rendkívüli támogatás nyílt feltétele az volt, hogy Varga Istvánt, aki 2001 óta szerkesztette a Somogyot, kimondottan politikai megfontolásokból menesszék, illetve az új főszerkesztő személyének kiválasztásába az önkormányzat „legalábbis szeretne beleszólni”. Az ukázt az elnökségi ülésen Lőrincz Sándor megyei tisztviselő tolmácsolta.

Az elnökség tagjai jellemzően inkább az összeg csekély volta miatt háborodtak fel, semmint az eljáráson, s így a megyei közgyűlés elnökének, Gelencsér Attilának az akarata érvényesülhetett: a főszerkesztői posztra pályázatot írtak ki, ezt nyerte meg Kósa Csaba, a mostani autodafé Pomogáts Béla melletti másik áldozata. Mindketten az utolsó megjelent Somogyban mondtak búcsút a társaságnak és a folyóiratnak – ez a szám már nem kapható újságárusoknál, ellentétben a korábbiakkal.

Úgy tűnik, vannak esetek, mikor mégis bele lehet lépni kétszer ugyan­abba a folyóba: például ha a folyó kiszáradt.