TGM igaza

VISSZHANG - LVII. évfolyam, 17. szám, 2013. április 26.

Mint demokrata először szörnyülködtem TGM ötletén. Méghogy egy demokrata ne vegyen részt a választáson? Sőt a távolmaradásra buzdítsa a többi demokratát? Egy normális demokráciában ez lehetetlen. De ma Magyarországon normális demokrácia van? Egy nyavalyát! Ez látszatdemokrácia.

Ahol a kétharmad arra használja kétharmadát, hogy leválthatatlan legyen, az már nem demokrácia. Illetve olyan, mint amikor az MSZMP mellett indult a Hazafias Népfront. Most az ellenzék lenne Hazafias Népfrontként a látszatdemokrácia szépségtapasza. Nem kell az ellenzéket szapulni az összefogás hiánya miatt, hiába fognának össze, a hatalom már be van betonozva. A Fidesz-hatalomé a közszolgálati tv és rádió, járulékos kormánypénzből fenntartott kereskedelmi egységeivel együtt.

Az Amerikából importált Finkel­stein kommunikációs rohamosztag minden normális politikai vita lehetőségét kizárja, a papagáj-kommandó verhetetlen (lásd Sólyom László szakmai alkotmánykritikáját vagy Kopits György gazdasági észrevételeit, a Fidesz szerint két hivatalát vesztett sértett ember beszél összevissza).

A kétharmad új választójogi törvénye, a négy év alatt a költségvetésből a Közgép és társai által elnyert százmilliárdok, a médiabirtoklás az ellenzék esélyeit a zéro felé közelíti, akár összefognak, akár nem. Így az ellenzék számára egy feladat marad, igazolni a világ felé, hogy a Fidesz tisztességes törvényes eszközökkel nyert újra. Ezt a statisztaszerepet pedig kár vállalni.

A bojkottal az ellenzék bizonyítaná, hogy nem fogadja el a kétharmad igazságtalan feltételeit. Ha elindul, az az elfogadást jelenti, nincs további apelláta. Ha a Fidesz egyedül, esetleg a Jobbik ellenében indul, számára az roppant kínos lesz. A bojkottra a világ magyarázatot vár, és nem a bojkottálóktól, hanem a Fidesztől.

Ha a Fidesz és szavazótábora magára marad, külső ellenség híján előbb-utóbb egymásnak fognak esni, mert minden felelősség az övék lesz. A Fidesz-rendszer pedig addig fog működni, amíg van mit elherdálni. Aztán finanszírozhatatlanság miatt – úgy, mint a Kádár-rendszer – összeomlik. Az utolsó szabad préda a Nemzeti Bank valutatartaléka, aztán nincs tovább. De ehhez a pusztításhoz nem kell az ellenzéknek asszisztálnia, ezt tegye meg egy tiszta Fidesz-parlament. Egyedül egyék meg a nagy Nemzeti Együttműködés főztjét.

Közben persze készülni kell a Fidesz utáni időkre. Az alkotmányosság helyreállítása, a nemzetközi bizalom visszaállítása, a szegénység felszámolása és sok egyéb vár a nemzet értelmesebb, felelősebb részére. Dolgozni pedig nem a verbalitás szintjén kell, hanem csendben és szorgalmasan.

A szerző további cikkei

LXII. évfolyam, 24. szám, 2018. június 15.
LXII. évfolyam, 18. szám, 2018. május 4.
LXII. évfolyam, 9. szám, 2018. március 2.
Élet és Irodalom 2024