A nép félreértett szava

Bauer Tamás a rendszerváltó politikai elit egyik legbecsületesebb, legkorrektebb tagja. Most mégis...  A Hármas bukás című cikkében (ÉS, 2014/43., okt. 22.) úgy interpretálja a Pew Research 2009-es összehasonlító kutatását, hogy pont az ellenkező következtetést vonja le belőle, mint amit a kutatási jelentés már a címével is állít.

„Magyarország elégedetlen a demokráciával, de nem annak eszményeivel.” E címmel jelent meg annak idején a tekintélyes kutatóintézet jelentése, mely nyugaton széles szakmai érdeklődést váltott ki. Magyarul azonban tudomásom szerint még csak nem is publikálták. A jelentés már a bevezető részében kiemeli: „Amint azt a közvélemény-kutatás adatai alátámasztják, a magyarok a volt keleti blokk más népeinél sokkal inkább vallják, hogy nagyon fontos dolog olyan országban élni, ahol érvényesülnek a demokratikus jogok és fennállnak a demokrácia intézményei. Csakhogy kevesen hiszik közülük, hogy Magyarországon ma létezik ez a szabadság.” Ezt Bauer úgy interpretálja, hogy „a Pew Research összehasonlító kutatása szerint 1991‑ben még ugyanúgy hívei voltak a piacgazdaságnak és a parlamenti demokráciának, mint a csehek, lengyelek és a szlovákok, viszont 2009-re azok támogatottsága a magyaroknál radikálisan csökkent...” A piacgazdaságra vonatkozóan ez az állítás igaz. Érthető is, minthogy a 2008-ban kezdődő gazdasági válság a korábbi kormányok felelőtlenül költekező gazdaságpolitikája és az ebből fakadó eladósodás miatt sokkal súlyosabb csapást mérhetett a magyar lakosságra, mint a lengyelekre, a csehekre vagy a szlovákokra. A liberális demokrácia elutasítására vonatkozó állítás viszont nem stimmel. Az „elégedetlenség” (dissatisfaction) nem azonos a Bauer által említett „elutasítással”.

Amúgy a 2009-es Pew Research-kutatás adatai a nyugati típusú parlamenti demokrácia eszményeivel kapcsolatban igencsak meglepő eredményeket tükröznek a Bauer által említett négy ország vonatkozásában. A kutatás szerint a demokratikus értékeket a magyarok 66 százaléka, a lengyelek és a csehek 52 százaléka, a szlovákoknak pedig 43 százaléka tartotta nagyon fontosnak. (Az arányszám a térség országai közül akkor az oroszoknál volt a legalacsonyabb: 39 százalék.) A térség többi országával összevetve a magyarok értékelték a legmagasabbra a többpárti választások, a vallásszabadság, a szólásszabadság és a hadsereg feletti civil kontroll fontosságát. A fair igazságszolgáltatás nagyra értékelésének tekintetében csak a bolgárok, a médiaszabadság tekintetében pedig csak a csehek és a bolgárok előztek meg bennünket.

Tény, hogy a demokrácia állapotával a vizsgálatba vont nyolc állam közül a magyarok voltak 2009-ben a legelégedetlenebbek hazájukban. Az amerikai kutatás külön kiemelte, hogy a demokratikus értékek fontossága és a hazai állapotokkal való elégedettség foka között Magyarországon a legnagyobb a szakadék.

Mi következik ebből? Csak az, hogy az ellenzéki közszereplők gyakori panasza arról, hogy a magyarok „elfordultak a demokráciától”, és ez okozza rendre az ellenzéki pártok kudarcát a választásokon, valójában alaptalan! Nem a demokráciától fordultak el hazánk fiai és leányai. Az eszmények és a fennálló állapotok közötti „szakadék” azt jelzi, hogy éppen a demokratikus értékek iránt legelkötelezettebb magyarok lehetnek azok, akik ma nemcsak a Fidesznek a demokrácia intézményeit felszámoló ámokfutóit, de a 2010 előtt az országot vezető politikai elit – szocialisták, a Demokratikus Koalíció, sőt „a Bajnaiék” (azaz Együtt-PM Szövegség) – képviselőit is elutasítják. Bauer Tamásnak a Pew Re­search kutatását félreinterpretáló sorai az ezzel való szembenézés nehézségére szolgálnak ékes bizonyítékul. Pedig a szembenézés a demokrácia hasznára válhatna. Vannak, akik meggyőződésből, s vannak, akik csak „jobb híján” szavaztak idén az ellenzékre. Rajtuk kívül azonban vannak azok is, akik éppen a demokratikus értékek iránti elkötelezettségük miatt nem mentek el szavazni. Vannak továbbá olyanok is, akik kizárólag az „egyik kutya, másik eb” elv alapján a szavaztak végül a kormánypártokra. Ők együtt minden bizonnyal ma is a lakosság többségét alkotják.

Valamennyiüket megszólítani és velük összefogni viszont csak azok a demokraták lehetnek képesek, akik el tudják fogadni, hogy a választásra jogosultak többsége legalább annyira elkötelezett a demokrácia eszményei iránt, mint amennyire azt a „demokratikus ellenzék” politikusai önmagukról állítják.