GYÁRFÁS ENDRE

a szerző további cikkei

No de majd a disznók!

Körülbelül kéthetenként mehettem el mátyásföldi otthonunkból a cinkotai tanyára. Apám és bátyja bérelte a húsz-harminc sertést tartó hizlaldát. Az állandó lakos, egy gazdaember etette, itatta, gondozta a jószágot. A disznókkal hamar barátságot kötöttem. Párbeszédeink a kocákkal röfögés, a malacokkal visongás formájában nyilvánultak meg. Nagy ritkán közbeszólt Bundás, a bernáthegyi, afféle jól nevelt moderátor, nem engedve, hogy

E-mail: Jelszó:

jelszóemlékeztető