KOSSUTH LAJOS

PÁRATLAN OLDAL - LV. évfolyam 26. szám, 2011. július 1.

A stockholmi magyarok nemcsak temetéseken találkoznak, hanem „semleges" kulturális találkozókon is, Jordán Tamás József Attila-estjén a Lengyel Kulturális Központban, Kézdy György Karinthy-estjén (ami nem kis részben az én érdemem), Bródy János előadóestjén (ahol rajtam kívül mindenki tudta a szövegeket, sokan sírtak, én voltam talán az egyetlen unatkozó). Egy Márai-színdarab előadásán több százan voltunk. A főszerepet Mécs Károly játszotta. A szünetben kurucok és labancok ölelkeztek, hiányolták egymást. Mintha Ausztráliából és nem a szomszédos utcákból érkeztek volna. Az előadás szünetében odajött hozzám az Erdélyből bevándorolt író, Veress Zoltán, hogy volna kedvem a Magyar Házban előadást tartanom Kossuth Lajosról. Kossuth Lajos ugyanis 1802-ben született. A meghívást megköszöntem.

2002-ben még hiú ember voltam, tetszett, hogy választásuk rám esett.

Sokan voltak a Magyar Házban. Talán egy törzsgárda, talán rám voltak kíváncsiak. Megtartottam az előadást. Nem sikerült illusztrálnom a reformkor viszálykodásait, mert a hallgatók utána se választottak. Széchenyit és Kossu­thot egyaránt szerették. Valamilyen oknál fogva megemlítettem Aquinói Szent Tamást, amiért pápistának vélhetett egy és más. Továbbá egy kérdésre olyan diplomatikus hangnemben válaszoltam, mintha a kérdezővel egyetértenék.

Az előadás végén megkaptam a tapsot, hogy megérdemeltem-e vagy nem, az csak az Isten honlapján áll. Néhány ismerőssel kezet fogtam. Odajött hozzám egy úr, megköszönte az előadásomat, és hogy meg szeretne kérdezni valamit: - Igazságos-e, hogy az Akadémia előtti tér nevét egy zsidó viseli és nem Széchenyi?

Gyermekkorom gátlásossága tört ki belőlem, és nem küldtem el az anyjába. Mint egy objektív, tudós ember felvilágosítottam, hogy Roosevelt protestáns volt, aki azt mondta egyszer, hogy a zsidókat és katolikusokat kegyelemből engedték be az Egyesült Államokba.

A Magyar Házban egy ismeretlennel beszéltem, talán a ház egyetlen antiszemitájával. De ő lett nekem az Ismeretlen magyarházas.

Ez fél évtizede volt. A jövőben csak magas honorárium fejében vagyok hajlandó előadást tartani.

A szerző további cikkei

XLVI. évfolyam 12. szám, 2002. március 22.
Élet és Irodalom 2024