Gulyás András

a szerző további cikkei

Ezekkel a jelzőkkel illette az Országgyűlés elnöke a román kormányt annak negatív hozzáállása miatt egy volt nyilas író, bizonyos Nyírő József állami rangra emelt újratemetése kapcsán. Ezek szerint amennyiben egy népirtásra szakosodott, anno emberiség elleni bűnöket elkövetett banda egykori aktivistája most nem kaphatja meg szülőföldjében a neki talán nem is járó (állami) végtisztességet, akkor az a civilizálatlan és a barbár, aki ez elé akadályokat gördít, és nem az, aki kezdeményezi. Legalábbis Kövér László szerint. Én meg éppenséggel fordítva látom a dolgot, és talán vagyunk még így páran. Úgy értem, pár száz millióan itthon, Európában, Amerikában és szerte a szabad, demokratikus nagyvilágban.

 Most aztán ebből diplomáciai bonyodalom támadott, a román miniszterelnök a nagykövetünk révén magyarázatot kér Orbántól, hogy is kell ezt másként érteni, mint ahogy lehet. Történt mindez a Szentlélek eljövetele napján, ami ugye a különböző népek alkalmi egymásra találásáról is szól. Ja, és nem sokkal a romániai választások előtt.

 Hogy aztán ez a román kormánypártnak hoz-e majd többet a konyhára, vagy az orbánista MPP-nek, az hamarosan kiderül. Talán inkább erre volt kihegyezve a dolog, mint a pünkösdre vagy akár az írónak tehetségtelen, embernek meg ha nem is hitvány, de nem is éppen erkölcsi magaslatokat elérő „íróóriásra”.

 Most már csak azt kellene tudni, hol vannak a hamvak, vannak-e egyáltalán. (Csak a komikumba hajló pünkösdelő-napi hajtóvadászat-szerű, filmbohózatba illő történet kedvéért, mert amúgy egy cseppet sem érdekel.)

 Viszont dagadhat a mellem kasa, mert olyan néphez tartozom, melynek egyetlen fia hamvait is rettegik a „barbárok” – hogy a házelnök urat alig szabadon interpretáljam.