Vitakultúra

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 30. szám, 2015. július 24.

Kifogásoltam (Történeti kozmetika, ÉS, 2015/27., júl. 3.), hogy Gyáni Gábor Szekfű Gyuláról azt állítja: közvetlen politikai megbízást sohasem vállalt (A kor tengelyében állt, ÉS, 2015/25., jún. 19.). Tényekkel bizonyítottam, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz, tehát Gyáni állítása nem áll meg, azaz – szóhasználatomban – erősen kozmetikázott. A megkritizált szerző válaszában (Tényszerűen és tárgyszerűen, ÉS, 2015/28., júl. 10.) maradéktalanul elismeri az általam felemlített tények sorát – nem is nagyon tehetne mást –, de illogikus módon nem vonja vissza tarthatatlan állítását. Ezzel szemben válasza végén erős személyeskedő tartalmat enged meg magának. Közli: az én „mesebeszédem” célja az, hogy rossz hírét keltsem, merthogy – szerinte – én „már csak ilyen” ember lennék.

Kétségkívül igaz: egy történész számára igencsak rossz hír, hogy bizonyíthatóan hamis állítást közöl. De ezért nem az felelős, aki ezt szóvá teszi, hanem az, aki elköveti. A személyeskedés funkciója pontosan ennek az alapvető összefüggésnek az elfedésére szolgál – megint csak egyszerű smink, azaz kozmetika, azaz hamisság.

Ezen kis diskurzus alapján (is) úgy tűnik, hogy Gyáni a minden alapot nélkülöző kinyilatkoztatásban és az ahhoz való ragaszkodásban erős, személyeskedésben határozott, vitakultúrája minőségének jelzésére pedig a szánalmas jelző félrevezetően pozitív lenne.

Bizonnyal állíthatom, hogy nem minden kozmetikus ilyen.

A szerző további cikkei

LXVI. évfolyam, 27. szám, 2022. július 8.
LXVI. évfolyam, 25. szám, 2022. június 24.
LXVI. évfolyam, 21. szám, 2022. május 27.
Élet és Irodalom 2024