KÉTHARMADOS TÉR

Sok más mellett a választások előtt, március közepén átadták a Kossuth teret. A tér nincs kész, csak úgy kétharmados módon. A hiányzó egyharmadot testesítik meg – többek között – a még el nem készült szobrok. Ezek mellé kis feliratokat tettek, amelyek nagyrészt arról szólnak, hogy 1945 után az undokok leszámoltak velük. Andrássy Gyula helyett is csak egy beton posztamens áll. A mellette lévő rövid felirat szerint a szobrot 1945-ben lerombolták és megsemmisítették.

Ez így csak féligazság, esetleg kétharmados.

Publikált kutatásaim alapján a szobor Budapest ostromakor megsérült. Ráadásul a szobor nyomvonalába esett a felrobbantott budapesti Duna-hidak ideiglenes és részleges pótlására szánt Kossuth híd pesti vége. A szobornak, már csak közlekedési okok miatt is, nem volt maradása. Sérülése pedig kijavíthatatlannak bizonyult. Erről tanúskodik Pál Mihály emlékmű-felügyelő jelentése 1949. július 9‑ről. (Az irat fellelhető Budapest Főváros Levéltárában.) A jelentésből az is kiderül, hogy a háború utáni hiánygazdasági helyzetben a bronzszobor darabjait folyamatosan lopták.

A szobrot tehát nem lerombolták, hanem lebontották, és miután javíthatatlannak ítélték, maradék anyagát másra használták.

 A berendezkedő új rendszer nem rajongott Andrássyért, de különösebb baja nem volt vele. Ezt bizonyítja az is, hogy az Andrássy utat csak 1950‑ben keresztelték át Sztálinra, amikorra Joszif Visszarionovics már és még mindenkit felülmúlt.

De a legnagyobb baj az, hogy van, ahol a kétharmadnál több munkát végeztek el. Így például alig pár milliméter rést hagyva szilárd felülettel körbeburkolták a régi-új Andrássy-szoborhoz közeli fákat (is), ami ellen – tudomásom szerint – a jelenleg parlamentben lévő két zöld párt egyike sem emelt szót.

A tettre kész barbárság határtalan – akárcsak a zöld lustaság.

Egyébként pedig a tudatlanság és a barbárság jegyesek – minden külön értesítés helyett.