(Tar Sándor: A mi utcánk)

Épp csak belenyaltam a levesbe, mondaná egy régi vágású kritikus, máris megkértem a vendéglős lányának kezét. Mindent megéreztem, amit ez a próza kínál. Mindent látni véltem, ami itt mondandó, látható, érzékien jelenvaló. Egy olyan utcában járunk, amelyik az otthonossága kínjától szenved. Ahova időtlenül beköltözött az idegenség. Ahol úgy szenvednek a szereplők, hogy otthon vannak.