(Kant, Stendhal, Nietzsche)

Kant filozófiájának, kiváltképp pedig esztétikai koncepciójának európai utóéletét mérlegelve a kutatók ritkán veszik figyelembe, hogy egy nagyszabású elméleti konstrukció képes hatást gyakorolni a „visszájáról” is, vagyis oly módon, hogy az utókort a nézeteivel való teljes szembeszegülésre készteti.