„névnek: e márvány”. Érezzük, hogy talán géheri, vagy ha nem tőle való, legalább géheries verssor. Ami jellegzetes, az megtévesztően utánozható, ezért remélem, Géher költészetének olvasói ráismerni véltek az antik időmértéket modern központozással, s éppen a Géher-versekben gyakori kettősponttal társító szövegtöredékre. Ritmusképlete lehetne akár egy hexameter vége, mint az „éji homályban”, de Géhernél inkább egész sornak gyaníthatnánk, elején az e. e. cummingstól is megihletett verseire jellemző kisbetűvel.