Valahogy tragikomikus és bizony következetlen, meg nem is egészen becsületes helyzet volt. Arról igyekeztem meggyőzni egy fiatal vasmunkást, hogy abban az igazságos világban, amelyet mi építünk, az embereknek egyenlők a jogaik. Tettem ezt azért, mert ő éppen akkor munkásból vezető lett. Egy az idő tájt suttogva terjedő, buta szóvicc szerint „egyenlőbb” lett tegnapi társainál, fölébük került. És éppen én kezdtem őt, magam is eszközként, eszközzé alakítani. Megtiszteltek a feladattal.