Ezt biztosan nem mondtam

Falusy Zsigmond szigligeti riportjából (Az alkotó pihen, ÉS, 2015/4., jan. 23.) sajnos nem sokat tudunk meg az alkotóház üzemeltetésének korábbi rendjéről, és arról sem, hogy miért volt szükség ennek megváltoztatására. Ezt annál is inkább sajnálom, mert mint a többek között az alkotóházakat is üzemeltető és néhány évvel ezelőtt megszüntetett Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány egykori kurátora elég sok mindent elmondtam erről a cikk írójának, amikor telefonon felhívott. Érdekes, az Orbán-rendszer működésére is rávilágító történet volt, kár, hogy néhány évvel ezelőtt a számos botrány között ez már egyszerűen elsikkadt. Még nagyobb kár, hogy még az ÉS-t is jobban érdekli a szalagátvágás komikuma, mint a mögötte rejlő, kicsit bonyolult, de ettől még jellemző történet.

Hogy mondataimból az lett, amit a szerző tőlem úgymond idéz – „Nagyon jó hely volt, egészen a rendszerváltásig – mondja például Fábri Péter. – Azóta minden év ajándéknak számít.” –, az meghökkentő. A második mondatot valóban biztosan elmondtam – mindig úgy gondoltam, hogy az a mód, ahogyan az alkotóház működött, a szocializmussal volt kompatibilis, a kapitalizmussal nem. Azt biztosan nem mondtam, hogy Szigliget csak a rendszerváltásig lett volna jó hely, hiszen például én is, és sokan mások is oda jártunk dolgozni, a magam részéről pedig – már csak életkori okoknál fogva is – sokkal többször jártam ott a rendszerváltás után, mint előtte.

Ez a szöveg azonban így azt sugallja, mintha a szavaimból valamiféle, a Kádár-kor utáni nosztalgia hallatszott volna ki, márpedig ez biztosan nem lehetett így. Soha semmilyen, a szocializmust visszasíró nosztalgiázásban nem vettem részt – gyalázatos rendszer volt és kész. Azt mindenesetre eldöntöttem, hogy telefoninterjúkat többé még az ÉS-nek sem adok.