A szakértői kormány

Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője vezércikkében úgy emlékszik, hogy Medgyessy Péter négy és fél évvel ezelőtt "összetörten, a történteket alig felfogva, de méltósággal köszönt le". (Idő van, 2008/37., szeptember 12.)

Kovács Zoltán emlékeinek némely elemét bizonyára sokan visszaigazolják. Ám úgy vélem, Kovács Zoltán memóriája magányos marad a tekintetben, hogy Medgyessy Péter valóban méltósággal is köszönt volna le. A leköszönését követő vádaskodásai, későbbi interjúi okán sokan ezt másképp élték meg. De mindez már múlt idő. Márpedig Kovács Zoltán írásának a címe: Idő van, tehát célszerűbb a reflexióban is a jelen idő kihívásaira koncentrálni.

Kovács Zoltán vitatja azt a megállapításomat, hogy demokráciában létezik-e szakértői kormány. Elfogadom szívesen, hogy egy sound-bite-nyi mondat tömörsége nem alkalmas kellő mélységű kifejtésre. Talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy a szakértői kormány gondolata idegen demokrácia-felfogásunktól. Hadd fejtsem ki, miért.

A szakértői kormány ellentéte a nem szakértői kormány. Milyen egy nem szakértői kormány? Természetesen politikai. Igen, a demokrácia kormányai politikai kormányok, és ez nem zárja ki azt, hogy egy politikai (azaz jelző nélküli) kormányban számos, a szakmájához kiválóan értő kiválóság helyet kapjon. Erre számos példa van a rendszerváltás óta regnált legtöbb kormányban, Bokros Lajostól Martonyi Jánosig, Bajnai Gordontól Gráf Józsefen keresztül Molnár Lajosig. Ám attól kezdve, hogy ezek az egytől egyig kiváló szakemberek helyet kapnak egy kormányban, politikusokká válnak. Tudniillik a politikusnak az is a dolga, hogy a legjobb szakmai elképzelésekhez a nem szakmai közönség támogatását is megszerezze. Fájdalom, de láttunk olyan kiváló szakembereket, akik kormányon éppen ebben nem voltak sikeresek. A szakembernek a támogatás megszerzése nem feladata. A politikus viszont rosszul végzi a dolgát, ha szakértelméhez nem tud támogatást szerezni. Ezért célszerű csínján bánni a politikai és a szakértői kormány egymással való szembeállításával.

Kovács Zoltán feltette a kérdést: "ha a demokráciában nincs szakértői kormány, akkor hol van: talán diktatúrában?". Bár ennyire sarkosan nem fogalmaznék, Kovács Zoltán lényegében fején találta a szöget. Egy parlamenti demokráciában ugyanis a lehető legszakértőbb kormány is - amelyben ugye azt szeretjük, hogy egy cseppet sem törődik holmi népszerűséggel - a javaslatait a parlamentnek nyújtja be elfogadásra. A parlamentben pedig csupa politikus ül, akik nagyon is gondolnak újraválasztásukra. És a szakértői kormány mítosza máris szertefoszlik, mert valakinek meg kell győznie a képviselőket arról, hogy támogassák a szakértői kormány javaslatát. És kimagasló tehetségű politikusnak kell lennie annak, aki a döntés szükségességét alig, ám annak népszerűtlenségét azonnal átlátó képviselőket maga mögé tudja állítani. Így aztán azt a kormányt, amely képes a támogatás megszerzésére parlamenten belül és azon kívül, méltán nevezzük politikai kormánynak.

Hacsak - de Kovács Zoltán egészen bizonyosan nem erre gondolt - a parlamentben is csupa szakértő ül. Ám ez csak akkor lehetséges, ha a választók is szakértők egyben, vagy ha egy tudományos bizottság választja ki őket. Miután ezeket különösebb érvelés nélkül elvetettük, marad még egy lehetőség. Ezt úgy hívják, hogy rendeleti kormányzás, ahol a kormány döntéseit nem kell elfogadásra ajánlani a nép képviselőinek, az Országgyűlésnek, hanem azokat minden további demokratikus cécó nélkül hatályba lehet léptetni. Ahol rendeleti kormányzás van, ott valóban működhet szakértői kormány. Ám ennek - ha nem is kell feltétlenül diktatúrát kiabálnunk - már nem sok köze lesz ahhoz, amit a parlamenti demokráciáról gondolunk.

Ha mindebben egyet is érthetünk, mennyi minden tisztázásra szorul még! Mert a valódi kérdésben egyetértettünk Kovács főszerkesztővel: hol az a javaslat, amelyhez többséget lehet szervezni az Országgyűlésben? Amely nemcsak a pártokról és pártvezérekről és a szkanderezésről szól, hanem az előttünk tornyosuló kihívásokról. Vannak ilyenek, számolhatatlanul! Idő van, kétségkívül!