Egy aláíró

Gerő András Akadémikus antiszemitizmus című (Galamus) cikkében semmilyen antiszemita kitételt nem találtam a citált Romsics-szöveg kapcsán, Gerő akciója csupán egyféle magánbosszúnak tűnt. Szolidaritás vezérelt, amikor aláírtam.

Fontosnak tartom, hogy kiálljunk a jó ügyekért. (Épp ezt hiányoltam Romsics Ignácnál Gyömrőn: bár kiváló előadást tartott Horthyról, de a felállítandó szoborral kapcsolatosan semmiképpen sem volt hajlandó állást foglalni.)

Gerő András új cikke (Morális pánik – Ahogy én látom, Galamus) jóval erősebb példákat mutat be, noha ezek sem bizonyítják azt a rendkívül súlyos vádat, hogy Romsics antiszemita volna. Mindazonáltal szerencsésnek tartanám, ha a felvetett kérdésekről szakmai viták folytatódnának. (Noha Romsics nálam ezerszer jobban ismeri ezt a kort, nem értem, miként maradhat ki a sorsforduló évek közül 1944 és 1945!)

Bár Gerő lényegesen jobban érvelt utóbbi írásában, a hitelessége mégsem kellően megalapozott: 2003-ban abszurd módon lenácizott egy soá-túlélőt, és az Élet és Irodalom szerkesztőségét náciszimpatizánsnak (vagy mélységesen felelőtlennek) minősítette (erről legutóbb Kovács Zoltán írt az ÉS július 13-i számában, a teljes vita megtalálható: www.eorsilaszlo.hu); a Terror Háza Múzeum súlyos történelemhamisításához eddig egyetlen szava sem volt. (Pl. „1944 március 19. után a magyar állam már nem védte olyan hatékonyan zsidó állampolgárait, mint azelőtt.” (Idézi Karsai László [Megjegyzések a Gerő-vitához, ÉS, 2012/29., júl. 20.])