„A magyar kormány azért nem jelezte előre, hogy felfüggeszti a menekültek visszafogadásáról rendelkező dublini egyezményt, mert ha előre jelezte volna, az rontott volna az intézkedés hatékonyságán” – jelentette ki a hét elején Bécsben Kovács Zoltán szóvivő.

Fontos gondolat, mert nemcsak arról szól, hogy ha a kormány úgy gondolja, minden további nélkül fölmondhat bármit, ami neki nem tetszik, de súlyosabb a magyarázatnak szánt második tagmondat, mely szerint ha a tagországoknak előre jelezték volna a tervezett lépést, az rontott volna a hatékonyságon. Ez a magyar kormány alapstratégiája, mondhatnánk azt is, hogy a lelke: nem konzultálni, nem egyeztetni, nem hagyni időt mások számára, hanem megtenni a momentán legkedvezőbbnek látszó lépést. A szövetségesek meg mindenki más, aki esetleg szintén érdekelt a rendezésben, az pusztuljon. Az európai közösség – amelynek az elmúlt években volt alkalma végignézni az Orbán-kormány unióellenes lépéseit – láthatta, a magyar törvényhozás hogyan játssza ki a közösségi jogot, és úgy általában is milyen kocsmai módszerekkel veri át azt a szövetségi rendszert, amelyikhez tartozik.