A nyolcvanas évek legelején az MTI gazdaságpolitikai rovatában dolgoztam ifjú tudósítóként. Egy alkalommal sajtótájékoztatóra küldtek, valamelyik miniszterhelyettes ismertette tárcája álláspontját, miszerint meg kell fogni az inflációt.

  Akkoriban az volt a szokás, hogy a délelőtti eseményről rövid, pár soros gyorshírt kellett adni a helyszínről, majd délután leadni a részletes beszámolót. Mire beértem az MTI Naphegy tetején álló épületébe, már állt a bál. A turnusvezető személyesen fogadott az ajtóban, hogy miként képzelem én ezt a szakmát, kétszer írtam le a gyorshírben azt a szót, hogy infláció. De hiszen a miniszterhelyettes használta ezt a kifejezést, mutattam a szolgálati kismagnóra, ám nem volt szükség bizonyítékra: a turnusvezető karon fogott, s elmagyarázta, olyan szó, hogy infláció, nincsen. Ezt nem tudtam. Addig csak arról volt tudomásom, hogy az MTI-ben a szegénység szó ismeretlen (akkoriban már működött a Solt Ottília-féle Szegények Tanácsa), s hogy Farkas Bertalan űrkabinját nem fellőtték, hanem Föld körüli útra bocsátották.

– Hol van ilyen lista? – kérdeztük mi, fiatal tudósítók, a tiltott szavak és kifejezések felől érdeklődve. – Nincs ilyen lista – felelték az öregek –, ez a tudás apáról fiúra száll.