Étlaptöredék

Nem méltatható egy technológia általános hasznossága vagy haszontalansága, csak a vele előállított termék/fajta mérlegelhető körültekintően. Az állásfoglalás, amit Dudits Dénes védelme alá vont, viszont általánosító, nincs köze az esetről esetre való megítéléshez. (Előzmények: Darvas Béla: Alternatív gulyás, Étlaptorzó, ÉS, 2010/23., jún. 11., Dudits Dénes: Akadémiák felelőssége, ÉS, 2010/25., jún. 25. - a szerk.) Természetesen a géntechnológia egyoldalú elutasításával kapcsolatos állásfoglalás is hasonló kudarccal kell hogy szembesüljön. Jó példa erre a GM-inzulin. A beteg azonban kényszerűen mérlegel: mit veszít és mit nyer. A növényi géntechnológia terméke viszont a túlkínálattal küzdő európai élelmiszerpiacon jelenik meg, ahol a fogyasztó választhat. Nincs döntésirányító kényszer alternatív táplálékra, sőt ezen a területen - a kíváncsisággal szemben - a fogyasztók konzervatív választása dominál. E nélkül nemzeti konyhák sem alakultak volna ki.

A tudományt eddig is egy-egy másként gondolkodó ember/csoport tevékenysége segítette át a holtpontjain, és korrigálta a fejlesztés irányait. Példánkban a nevezett akadémiai bizottság/osztály állásfoglalását ellenzők közérthetően leírták, hogy mik a fenntartásaik okai. Az önérdekű akció viszont félresöpörte ezeket. Mi tart vajon vissza más kutatási területeket a hasonló előtérbe tolakodástól? Én azt hiszem, hogy az önmérséklet. Mi tart vissza bizonytalan bizottsági szavazókat az ellenkezéstől? Én azt feltételezem, hogy a félelem a megbélyegzéstől. A hétköznapi géntechnológia gyöngeségeiről beszélni ma a tudományellenesség vádjának érkezését jelenti. Egy, a tudományos működés lényegét felejtő érdekszövetség gondoskodik erről. A hazai politikusok többségi véleményével szemben szólalt most fel az akadémia egyik alelnöke, aki közvetlen tudományterületének támogatása mellett áll ki. Az arány számára hasonló, mint amit a növényi géntechnológia kritikusainak szánt az MTA Mezőgazdasági Osztályán belül. Koherencia esetén kézenfekvő lenne az empátia. Nem olvasom írásában azok véleményét, akik a GM-fajták hazai mellékhatás-vizsgálati területén aktívan kutatnak. Többségükben nem ehhez az akadémiai bizottsághoz/osztályhoz tartoznak. Engem viszont csak a kutatásokat végzők véleménye képes meggyőzni. Ők csöndesen dolgoznak, ha éppen tehetik. A fajtatulajdonos cégektől ugyanis gyakran nem kapnak vizsgálataikhoz vetőmagot, amiért az alelnök még sohasem szólalt meg. Miért is? Ezen túlmenően üdvözölhetőnek tartom azt, hogy a hazai mezőgazdaság vezetőinek van jövőképük, és ehhez eszközöket választanak.

A vita egyébként nem a géntechnológusok kutatási terveiről és álmairól szól. Ezek helyett fajtákról és termékekről. Tény, hogy hasznosítható eredeti fajta nélkül maradt eddig a hazánkban ide befektetett pénz. Azt gondolom - ahogyan Dudits Dénes válaszában megtörtént -, ez nem megkerülhető kérdés. Van vagy nincs eredeti fajta? Lesz? Megtérül a hazai mezőgazdaságból ide befektetett pénz?

„Az Európai Unióban jelenleg termesztésre engedélyezett GM-növények nem fontosak a hazai növénytermesztés számára" - írja Dudits. Vonatkozik ez az egyetlen, fajtában mérhető hazai teljesítményre (Mv 500 Bt)? Ezt a molyölőt az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének nemesítői a dél-afrikai Pannar Seed céggel hozták létre, és egyenesen a spanyol piacot célozták meg (Bedő Zoltán közlése). Az alelnöktől idézett mondat alapján egyértelmű, hogy miért viszonyulnak a jelenlegi GM-fajták felé érdektelenséggel az európai igényekre összpontosító hazai politikai pártok. A jövő fajtáiról viszont a jövőben kell majd másoknak vitatkozni, bár a megalapozásuk kétségtelenül a jelen feladata. Ilyesmi viszont mindig az aktuális teljesítménnyel harmonizál. Miért is van a teljesítés és az ígéretek között mély szakadék?

Lehet idézni más akadémiák állásfoglalásait, bár az Egyesült Államok kapcsolatos érdekei köztudottak, vagy az Egyesült Királyságban a GM-kukoricát, ha botanikuskertekben csodálhatják majd őfelsége legtiszteletreméltóbb tanácsnokai. Németország viszont 2009-ben hirdetett moratóriumot a molyölő kukoricára, és képviselőik - tapasztaltam - igen kritikusan szólalnak meg az Unió szakértői fórumain. Európa három legjelentősebb kukoricatermesztője (Franciaország, Magyarország és Olaszország) ma nem termeszti ezt a fajtacsoportot. Franciaország 2008-ban hirdetett vetési tilalmat. Európában a világ GM-növény vetésterületének 0,7 ezreléke található: többnyire Spanyolországban. Az Unió országaiban a gazdák ún. GMO-mentes régiókhoz csatlakoznak. Személyes érdekeiket nem találták meg az eddigi fejlesztésekben. Az Unió állampolgárainak közel hetven százaléka nem viszonyul támogatóan a növényi géntechnológia eddigi eredményeihez. Az uniós történések egyértelműen igazolták az eddigi hazai döntések helyességét. Miért történik mindez? Szerintem a növényi géntechnológia teoretikusainak felelőtlen ígéretei miatt, ami hosszú távon kontraproduktív. Tartok tőle, hogy a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület - amely a nemzetközi fajtatulajdonosok érdekképviseletét is ellátja - elnöke, mint korábban, úgy most sem sietett meggyőző érveléssel a hazai agrárpolitika döntéshozóinak segítségére. A párbeszéd más műfaj, mint az állásfoglalás és a kinyilatkozás.