Csobánka Zsuzsa

a szerző további cikkei

Lulu kitárta az ablakot, Goran behajtotta, mert a tenger felől újra feltámadt a szél. Talán ott hibázza el mindenki, hogy elhiszi, nincs egyedül. Talán ha soha nem kezdene az ember abban bízni, hogy áthidalható a végtelen sós víz, erősebb lenne, mint az állatok, mert tudja, csak magára számíthat. A kegyetlenségig őszintének lenni a másikhoz mégis valami olyan döntés, ami hozhat feloldozást. Hogy tudom, törékeny vagyok, és törékeny vagy te is.

E-mail: Jelszó:

jelszóemlékeztető