Fordított kifordított világ

(Az AES+F csoport Inverso mundus című kiállítása január 27-ig látható a Knoll Galériában.)

Georg Baselitz életművében a hatvanas évek végén jelentek meg a fent és a lent megszokott helyét felcserélő művek; jellemzésükre egy alkalommal a „feje tetejére állított fordított világ” kifejezést használta. A fordított világ fogalmának illusztrálása a középkorban vált elterjedtté, a legborzongatóbb képek még ma is Hie­ronymus Bosch több mint ötszáz évvel ezelőtt készült művei nyomán jelennek meg a képzeletünkben, olyan „rend” formáját öltve, amelyben a jó erkölcsök helyét a bűnök foglalják el, ahol a disznó vágja le az embert. Három évvel ezelőtt a művészeti világban nagy feltűnést keltett az orosz AES+F művészcsoport Inverso mundus című alkotása. Filmjüket, amelyben minden képzeletbeli vagy első pillantásra hétköznapinak tűnő alak lassítva mozog, szürreális lények népesítik be. A furcsa, egyszerre hipermodern és szennyre épült környezetben az emberi és állati szerepek szuggesztív álomképekben cserélődnek fel. Nem egyszerűen a középkori fordított világ folytatásáról van szó, sokkal inkább egy saját jelenkori félelmeinkből felépülő disztópia rajzolódik ki a szemünk előtt; tulajdonképpen mindenki megtalálhatja benne a saját poklát.