Az év szava

Év végén vagy év elején a médiumok (és olykor a nyelvészeti intézmények is) világszerte azzal szórakoznak, hogy megtalálják: mi volt az év szava. Melyik szót használták a legtöbbet, melyik szó jellemezte a leginkább az év eseményeit, a fő beszédtémát. Ez lehet persze pozitív vagy éppenséggel negatív előjelű is. Az utóbbi esetben: melyik volt az év leggyűlöletesebb mozzanatát jelölő szó. Itt én most csak egészen szűk sávban keresgélek: milyen szó jellemzi Magyarország jelenlegi talán legfiatalabb pártját, a Momentumot. Politikusainak megnyilvánulásaiból azt szűrtem le, hogy számukra az év szava – negatív előjellel – az összefogás. Csak néhány idézet: „az összefogás éppen a győzelem valódi értelmének […] tesz keresztbe”. (Radnóti András: Az összefogáscsapdáról, ÉS, 2017/35., szept. 1.) „…honi gyökerű álviták a Jobbikkal való összefogás – vagy egyáltalán, az összefogás – szükségességéről” [kiemelés tőlem] (Naszádos Zsófia–Radnóti András: A szellem napvilága, ÉS, 2018/1., jan. 5.) Most csak az itt kéznél lévő, nyomtatott szövegekből idéztem, de hiszen tudjuk, számtalanszor hallottuk interjúkban is, hogy a Momentum mindenféle összefogást kizár bármelyik létező politikai csoportosulással.

Nehezen érthető, miért olyan mitikusan gyűlöletes ez a szó a Momentum számára.

Bár meg kell hagyni, az idősebbek számára, akik már a rendszerváltás előtt is éltek itt, Magyarországon, az összefogás szónak szintén volt egy második, negatív jelentése: a Rákosi-rendszerben sokszor összefogtak nem kívánatos elemeket (például a „jobboldali szocdemeket”, a „horthysta katonatiszteket”, „Tito láncos kutyáit”, „a pártba befurakodott imperialista bérenceket”). A Kádár-rendszer első időszakában is történtek bizonyos nevezetes dátumok (október 23-a, november 4-e, március 15-e stb.) előtt összefogások, azaz rövid időre rendőri őrizetbe vettek néhány, a hatalom által veszélyesnek ítélt embert. De hát ugye, ez „a mohácsi vész előtt” volt.