A gróf úr meghal
PRÓZA - LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.Egyszer aztán, ahogy hazafelé, a kastélyba tartott, a kerékpár megcsúszott egy tehénlepényen. Kicsit imbolyogott, örök időnek tetszett. Aztán pedig hatalmasat zuhant. Sokáig nem mozdult, úgy értékelte a hirtelen bekövetkező helyzetet, hogy nem lenne érdemes már mozdulatot végeznie. Hiszen meghal. Bámulta a habos, a szederjes arcához mind közelebb ereszkedő eget, számolt. Öt egymást követő reccsenést regisztrált a testében, akkor lehunyta a szemét, és mondogatni kezdte, én, én, én. Megértette, az a sok kis törés mind visszhang volt. Csupán egyetlen reccsenés történt az ő szép, férfias testében. És hogy tényleg meg fog halni. Viszont a halál csak távolról rémületes. Ha rákönyököl a kertkapura, és beszól az életünkbe, fájront, gyerekek, fájront, vége van a dalnak, nem annyira rémül meg már az ember. Ő sem félt most. Azért kicsordult a könnye, a kertre gondolt. Hogy nincsen. Nem létezik még.
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.