1986

Divatékszert vettünk egy sanghaji webáruházból. Nem egyszerű webáruház, hanem mobilapplikáció; nemcsak vásárolni lehet rajta és vele, hanem például nyomon követhetjük rajt a termék útját, ahogy 2017‑ben szokás. Két nyaklánc, egy pár fülbevaló, finom, könnyű darabok. Fizetésre augusztus 19-én került sor, augusztus 22‑én elindították a küldeményt. A mobil néhány pár ezer kilométeren át küldözgette az esemeseket, hogy a bizsuk éppen hol vannak. Aztán elhallgatott.

Október 2‑án a csomag még mindig nem érkezett meg. A kínaiak kérdezősködés nélkül elhitték, ez ugyanis üzlet, ahol az adott szó a legfontosabb, és visszafizették az árát.

November 20-án kezünkbe került a Magyar Posta újsághirdetése, mely szerint nem minden csomag, ami annak látszik. Ebben arra figyelmeztetnek, hogy „az EU-n kívülről érkező [értsd: kínai] küldeményeink – mérettől függetlenül – zömében levélként érkeznek Magyarországra”, pedig egyszerűen nem férnek be a levélszekrénybe. Ilyenek a kínaiak. Az ellenszer, idézem a Magyar Postát: „Ha külföldi webáruházból vásárolunk, érdemesebb inkább csomagként megrendelni a kiszemelt termékeket, és lehetőség szerint nyomkövetést kérni hozzájuk, hogy tervezhetőbb legyen a küldemények érkezése.”