Töröl

Az azt követő nyáron kezdődött, amikor előbb végignéztem apám haláltusáját és temetését, majd egy hónap múlva anyai nagymamám végső búcsúztatását is. Szóval az után az ősz után, kábé tíz hónappal, amikor agyvérzés terített a konyhapadlóra, amiből arra emlékszem, hogy lehajolok az udvaron megsimogatni a kutyát, s mikor fölegyenesedem, kihull az uccsónak szánt cigaretta az ujjaim közül, furcsán szédülök, a kutya neve még elhagyja a szám, segítségért kiáltanék, az agyam majdnem üres, egyetlen szó tolakszik minden helyébe, mintha csak azt tudnám kimondani, de azt nem mondom, talán nem is tudnám, rádőlök az ajtókilincsre, bezuhanok a konyhába, félek, ilyen lehet a halál előszele; próbálok beszélni, mikor két kétségbeesett arc hajol fölém, nem tudom, sikerül-e, vonaglom a konyhakövön, kicsit enyhül a félelem, talán meg is szólalok, aztán újra a földön rángok, mire megérkeznek a mentősök, valahogy az ágyra kerülök, a lábam felpolcolva, valami béel meccs megy a tévében (...)