Relatív bizodalom

VISSZHANG - LXI. évfolyam, 47. szám, 2017. november 24.

Egymás mellé téve a két állítást – a magyar kormány Isten kegyelméből van hatalmon (Orbán Viktor), illetve Isten kegyelme végtelen (Szentírás), sokan halálra rémültek attól, hogy hiszen akkor Orbánt ez a kegyelem akár az idők végezetéig is itt tarthatja, a fejünk fölött.

Megnyugtatásképp azonban el kell mondani a riadozóknak, hogy ez ügyben is bizalommal fordulhatnak a Bibliához, azon belül a Sámuel első könyvében leírtakhoz. Abban ugyanis az áll, hogy Isten először a legnagyobb bizalmat szavazta meg Saulnak, és arra szólította fel Sámuelt, hogy őt kenje fel Izráel trónjára. Ám látván, hogy Saul ezután méltatlanná vált a feladatra, egyszer csak mégis ezt mondta Sámuelnek:

– Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. (1Sám15.)

Vagyis létezik olyan, hogy az Úr visszavonja valakitől az ő, amúgy végtelen kegyelmét, amitől is az érintettnek sürgősen el kell hagynia a kiemelt pozícióját. Az isteni bölcsességben tehát továbbra is nyugodtan megbízhatunk, ami azonban egy percig sem jelenti azt, hogy közben elfeledkezhetünk a cromwelli bölcsességről. Amely szerint pedig kevés Istenben bíznunk: arra a prózai tényre is figyelmeznünk kell, miszerint a puskaporunk csak szárazon használható („Bízz Istenben és tartsd szárazon a puskaport!”). Ezért hiába, hogy most már csak kacagunk Orbán magabiztosságán, közben azért nem árt arra is figyelnünk, hogy például hány választókerület van az országban, és hogy azokban miképp lehet legyőzni a kormánypárt jelöltjeit. Mert bár a Mindenhatónak az irántunk való figyelme is végtelen, az azért már mégiscsak pofátlanság lenne, ha tőle várnánk, hogy ezek mindegyikénél szintén ő intézkedjen.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 10. szám, 2024. március 8.
LXVIII. évfolyam, 8. szám, 2024. február 23.
LXVIII. évfolyam, 4. szám, 2024. január 26.
Élet és Irodalom 2024