Köves Éva munkáihoz

Köves Éva életművét a hol töredékesen, hol poliptichonszerűen montírozott, fényképalapra fölvitt, monokróm festményekkel szokás azonosítani. Ebben az œuvre-ben különös helye van a rajznak. Nem pusztán arról van szó, hogy az installált festmények, táblaképek többségével ellentétben a rajzok elvontak, azonosítható látványelem alig-alig fedezhető fel bennük. Mert míg a rajznak gyakorta és okkal tulajdonítanak olyan funkciót – a vázlatét, tervét, tanulmányét –, ami megelőzi, előkészíti a „végleges”, a „befejezett” művet, itt a sorrend alighanem fordított: Köves Éva rajzai egy desztillációs folyamat eredményei, a végső tanulságok leszűrésének eszközei. És persze az analíziséi is, ami a nagy méretekben meg nem valósuló lehetőségek, szekvenciák sorát igyekszik felkutatni. Gondolati értelemben a befejező fázis dokumentumai, egy-egy motívum pályafutásának zárlatai, anyagi szempontból viszont az esendőség, a munka intimitásának foltos, áttetsző, gyűrött és tépett szélű tanúságtevői. Mert Köves papírra rajzol, ceruzával. Mindig. Néha olyan konok következetességgel, hogy teljesen befedi, befeketíti azt a tudatosan választott hordozót, a pauszpapírt, ami nála egyrészt a transzparencia, másrészt – az áttetszőséget kihasználó montázstechnika révén – az interferencia közvetítője. A képzeletbeli vagy tényleges elforgatás, a megsokszorozás új meg új mintázatot, elmozduló, majd rögzített kaleidoszkópképet hoz létre. Hol felragyog, hol elsötétül az a membrán, ahol a kép megképződik, hol pozitívban, hol negatívban villannak fel a motívumok. Organikusak és geometrikusak. Ez kétféle kiindulást is jelenthet, de természetesen találkozást is. A példa kedvéért: egy, a természetben is előforduló ideális forma, „tökéletes test”, a kocka/hexaéder izometrikus képe olyan hatszöget ad, amit minden racionálisan szervezett társadalom, a méheké és az embereké is felfedezett és felhasznált. Ez a tökéletesen elvont sejtszerkezet a kaptárban, lépben éppúgy megtalálható, mint – mondjuk – az iszlám építészet és iparművészet vagy az európai erődépítészet ornamentális, illetve alaprajzi rendszereiben. És ekképpen lesz az írás, a szántás, az ujjlenyomat barázdáinak, a téglafal, az utcakő, a receháló és a méhkas rácsrendszereinek konstruktív/dekonstruktív vonalritmusából egy képi univerzum kódolt szabásmintája.