MEGFIGYELÉSEK

Richard Thaler közgazdász kapta az idei közgazdasági Nobel-díjat az emberi magatartás kitartó megfigyelésére építő teóriái miatt. Az ösztökélés, a terelés tana (a nudge) arra épít, hogy még a legkiválóbbak is támogatásra, csekély mérvű segítségre szorulnak. A terelés ma már klasszikus példája a repülőterek férfimosdójában bevezetett újítás, mikor is a piszoárba oldaltájt, többnyire bal oldalra, egy feltűnő, fekete legyet festettek, amelytől azt remélték, hogy ily módon jobban céloznak majd a sietősen átutazó használók, ami által javulni fog a piszoár alatti terület tisztasága. Az amszterdami repülőtér rövid időn belül jelentős javulást tapasztalt, de a padlóra hullott vizelet mégsem szűnt meg a kívánatos mértékben. Ennek magyarázatával, egyszersmind a tökéletes és a részleges terelés tanával, egyúttal bejelentkeznék a jövő évi közgazdasági Nobel-díjra. Arról a problémáról van szó, hogy a használó a sugárban irányított vizelés befejezését követően – jobb szó híján – megrázza a péniszt, hogy az utolsó cseppek ne az alsónadrágba kerüljenek. Ezen ujjgyakorlat során, részben azért, mert ilyenkor az ember egy kicsit hátralép, amit alaposan megfigyeltem Fokvárostól Helsinki repülőteréig, mégis jóval több vizelet kerül a földre, mint azt a repülőtér takarítói remélnék. Újabb terelésre, nagyobb ösztönzésre van szükség. Teóriám szerint ez úgy érhető el, hogy vagy a piszoár jobb oldalára helyezünk el egy kis virágmatricát, vagy – talán még jobb megoldásként – egy vagy két kis vörös rózsabimbót a piszoár alá helyezünk el. Erre csak jobban ügyel az emberiség piszoárt használó része.