Szerkesztői üzenetek

Minden bizonnyal nemcsak a szépprózarovat népszerűségét, hanem a fórumok, lapok, folyóiratok számának csökkenését is jelzi, hogy bő egy éve nagyjából megduplázódott az érkező írások mennyisége, és ezzel együtt az elfogadottaké is. Sajnos a rovat terjedelme nem gyarapodott, ezért a várakozási idő jelentősen megnőtt. Türelmet és megértést kérünk! Az, hogy az anyag várakozik, semmilyen másodlagos jelentéssel nem bír, nem így kommunikálunk a szerzőinkkel, és az is természetes, hogy egy elfogadott szövegből hónapok múlva sem lesz elutasított darab.

Talán egy másik jelenségre is lehetne magyarázatot találni, és itt is hivatkozhatnánk a lehetőségek, fórumok számának csökkenésére, de ezt sajnos még ez sem indokolhatja. Egyre több „feljelentő” levél érkezik, melyben a máskülönben tisztelt kollégáink egy harmadik viselt dolgaira, üzleti ügyeire, magánéleti váláságára, politikai kapcsolataira, klub- vagy akadémiai tagságaira hívják fel a figyelmet, és azt kérik a rovat vezetőjétől, hogy az illetőt a jövőben ne közölje. A szerkesztő nem hatóság, a lapban, ahogy eddig, ezután is csak a minőség számít, sem erkölcsi bizonyítványra, sem vállalkozói igazolványra nincs szükség. Semmire sincs szükség, csak a műre. (Amint azt szeretett munkatársunk, Bella István egykor megfogalmazta: megkérjük a katonaköltőket, a fegyveres testületek írással foglalkozó tagjait, a fogadóórára érkezve oldalfegyvereiket a portán adják le.)

Az Élet és Irodalom internetes változata díjfizetés ellenében olvasható. Figyelem: az internetes változatot a nyomtatott lap előfizetői ingyenesen olvashatják egy igen egyszerű regisztrálás után. Ezzel szemben: akik bármilyen nemes megfontolásból is letöltik és valamiképp különböző oldalakon olvashatóvá teszik a honlapon megjelent szövegeket, kárt okoznak a lapnak. Ezt az a gyakori magyarázat sem menti, hogy a cikk annyira fontos, hogy azt mindenkinek olvasnia kell. Bízzunk benne, ha annyira fontos, fizetnek érte.