Por

PRÓZA - TÁRCATÁR - LXI. évfolyam, 28. szám, 2017. július 14.

Éjféli stroboszkóp a száraz föld fölött, krétafehéren lobog a kisült fű, hangtalan villanóportól vibrál a fekete gomolygás. Valami közelít. Árnyékhadsereg vágtat a dárdavillogásban, ha kiállsz az ég alá, torkon talál a lándzsa, átfut az ereiden át a föld közepéig, végigperzsel és kiéget, nem leszel. Senki vagy. Feletted lucskosfekete mének csapnak egymásnak, levelek ezüst csattogásában patkók szikráznak, beledübörög a tested, fémes félelem. Mégis itt állsz, mert itt kell állnod. Egyedül.

Ha a cikket végig szeretné olvasni, a regisztrációt követően egy 508 forintos emeltdíjas SMS elküldésével néhány percen belül megteheti. A részletekről az előfizetési információk oldalán lehet olvasni, az SMS egy héten át hozzáférést biztosít a legfrissebb számhoz és a teljes archívumhoz.

vagy
A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 24. szám, 2017. június 16.
LXI. évfolyam, 20. szám, 2017. május 19.
LXI. évfolyam, 16. szám, 2017. április 21.
Élet és Irodalom 2017