BOLSEVIKOK

PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 24. szám, 2017. június 16.

Király István írja Naplójában (1987. július 26., vasárnap) „A téma:  a Soros-alapítvány. (...) Megjelenik egy ember, akinek magyar gyökerei vannak, ezért létrehozott egy alapítványt az óhaza számára: az összeg, amit jelenleg Magyarországnak szán, évi négymillió dollár. Van egyilyen alapítványa még Kínában, és akar egyet csinálni a Szovjetunió­ban is. Cs.-nak is az a véleménye, hogy a pénz a titkosszolgálatoktól ered. Megnézte az ösztöndíjasok névsorát, és nem a legtehetségesebbek kapták a pénzt. Az egész alapítvány egy nagy hazugság. (...) A Soros-ügy azt mutatja, hogy teljesen az Egyesült Államok kezében vagyunk. Lassú folyamat zajlik: távolodni a szovjet tömbtől. Mi lesz ennek a vége?”

A vége az lett, hogy amit ők  –  éppen harminc éve!  –  nem tudtak feltartóztatni, azt mai utódaik a putyini mintát követve sikeresen megteszik.  Sorost anatéma alá helyezték. Alapítványát, a CEU-t a  művelt világ tiltakozása ellenére felszámolják. Igaz, az Egyesült Államok egyelőre vonakodik „kézbe venni” bennünket, viszont gyors folyamat zajlik:  közeledni  a szovjet-orosz tömbhöz.

Egy különbség mégis van közöttük.  Azt a tudást, műveltséget, kultúrát, amit Király birtokolt, a maiak közel sem mondhatják magukénak és igényt sem tartanak rá.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 25. szám, 2017. június 23.
LX. évfolyam, 51-52. szám, 2016. december 21.
LIX. évfolyam, 49. szám, 2015. december 4.
Élet és Irodalom 2017