Tények ellenfényben

VISSZHANG - LXI. évfolyam, 24. szám, 2017. június 16.

A május eleje óta zajló, Balázs Béla élettényei körül forgó vitába legutóbb bekapcsolódott Bárdos Judit is (Tények, a kereteken kívül, ÉS, 2017/23., jún. 9.). Szíve joga, kinek ad igazat a Gervai András és köztem kialakult nézeteltérésben, de az egyoldalú megvilágításba helyezett tények nem visznek közelebb az igazsághoz.

Ezt írja: Balázs Béla „[v]erseket, meséket, drámát és filmesztétikai írásokat, műfordításokat publikálhatott, de éppen ezt a két könyvet [filmesztétikai alapműveit, A látható embert és A film szellemét − HP] nem.” A mondat úgy hangzik, mintha a regnáló kommunista hatalom tiltotta volna meg kiadásukat, holott semmiféle ideológiai vagy politikai akadály nem állt útjukban. Az okok sokkal prózaibbak!

Magyar fordításuk nem létezett, s ezzel az időigényes feladattal Balázs nem ért rá foglalkozni. Összes versei­nek kiadását maga szerkesztette, sajtó alá rendezte a Szovjetunióban írt memoárját, az Álmodó ifjúságot, valamilyen oknál fogva fontosabbnak látta két ifjúsági regénye (Karcsi kalandjai, Amikor Karcsiból Károly lett) gyors lefordít(tat?)ását és kiadását, és dolgozott harmadik filmes alapműve, az összefoglaló jellegű, oroszul már kiadott, itthon 1948 végén Filmkultúra: A film művészetfilozófiája címen megjelent munkáján. Ráadásul ez utóbbiban az említett két könyv egyik-másik tézisét revideálta is, ezért amazokat talonban hagyta, nyilván a későbbi megjelentetés szándékával.

Bárdos Judit kifogásolja, hogy Balázs riválisát, Hont Ferencet moszkovitának neveztem, mondván, hogy a kultúrpolitikus „itthon élt a háborús években”. Csakhogy nem végig! Amikor a vörös hadsereg közeledett a magyar határhoz, Hont átszökött a frontvonalon, és orosz katonai segítséggel eljutott Moszkvába, ott csatlakozott a hazatérésre váró magyar emigránsokhoz, majd 1945. június 10-én ott ült ugyanazon a katonai repülőgépen, amely Balázs Bélát is hazahozta Magyarországra. Ennek apropójából készült velük közös interjú Beszélgetés a hazatért Balázs Bélával és Hont Ferenccel címen, amely megjelent a Szabadság 1945. június 13‑i számában. Nézőpont kérdése, hogy mennyi Moszkvában eltöltött idővel lehet kiérdemelni a „moszkovita” epi­theton ornanst, de szerintem a kötődés mélysége fontosabb, mint az ott tartózkodás időtartama.

(A május 5-i, 18. számunkban Gervai András: Valaki Európában című, Somlay Artúrról szóló írásával kapcsolatban kialakult többhetes vitát a szerkesztőség ezzel a két írással lezártnak reméli.)

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 22. szám, 2017. június 2.
LXI. évfolyam, 20. szám, 2017. május 19.
LVII. évfolyam, 36. szám, 2013. szeptember 6.
Élet és Irodalom 2017