KÖTŐDÉS NÉLKÜL

PÁRATLAN OLDAL - LXI. évfolyam, 22. szám, 2017. június 2.

Pedagógus szülő gyerekeként megtapasztalhattam az általános iskolában – ahol a tantestület megbecsült tagja volt édesanya – ennek előnyeit, de inkább árnyoldalait. Pozitívum: a testnevelésórákon tanúsított gyengébb teljesítményem ellenére – a tigrisbukfenctől kivert a víz – minden év végén megkaptam a jelest, így a nyolcadik befejeztével átvehettem a „Kiváló tanuló, kiváló úttörő”(!) emlékérmet. Negatívum: mindig jobban kellett teljesítenem, nehogy megkapjam társaimtól: „csak azért” kitűnő. Ennek ellenére sokszor ért e vád.

 Tanárként tapasztalhattam: mindig kellemetlen, ha kolléga, olykor az igazgató csemetéjét (rokonát) kell tanítani. Ez feszélyezi a tanárt éppúgy, mint a lurkót és a többi nebulót. Nem szabad zavarba hozni a diá­kokat, saját gyereket, saját kollégát – ez meggyőződésem.

Magyarország legfőbb ügyészének lánya elhelyezkedett ott, ahová – még ha lazán is – családi kötelék fűzi. A kormánypropaganda – azaz a kormány részéről megszólaló(k) – nem talál ebben semmi kivetni valót.

Én mégis azt tanácsolnám az ifjú munkavállalónak: ne tegye!

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 47. szám, 2017. november 24.
LXI. évfolyam, 45. szám, 2017. november 10.
LXI. évfolyam, 43. szám, 2017. október 27.
Élet és Irodalom 2017