Egy hanghiba margójára

Kedves Grecsó Krisztián, Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Most került csak kezembe az Élet és Irodalom  néhány héttel ezelőtt megjelent  száma, amelynek utolsó oldalán Grecsó Krisztián Áder János köztársasági elnök Trefortban tett látogatásával foglalkozik (Te rongyos élet, 2017/17., ápr. 28.). Szeretném, ha Önök is tisztában lennének az igazsággal, mert a cikk szerzője olyasmit sugall, illetve feltételez, ami igencsak távol áll a valóságtól. Magam a Trefort tanáraként közelről szemléltem az eseményeket, így pontosan tudom, mi történt.

 Grecsó Krisztián – egyebek mellett – így ír: „egy elemi problémát sem tudott megoldani a százmilliárdokkal kockázgató kormányhatalom szakértői csapata”. A szerző arra utal, hogy Áder János előadásának első fele sajnos hanghiba miatt nem volt hallható. Nem tudom, Grecsó Krisztián honnan veszi azt, hogy a kormánynak bármi köze lett volna a közvetítéshez. A közvetítés ugyanis a Trefort kezdeményezése volt annak érdekében, hogy a köztársasági elnök látogatása minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. Mindez világossá vált abból is, hogy a közvetítés a Trefort Színház Projekt youtube-csatornán ment, nem pedig valamilyen kormányzati platformon.

 Szerény eszközeinkkel mi szolgáltattuk a közvetítés technikai hátterét is. A „szakértői csapat” egy tizedik és egy tizenkettedik osztályos diákunk volt,  akik egyébként néhány héttel ezelőtt hibátlanul hozták le a 17 előadásból álló színjátszó fesztiválunk élő közvetítését. Ezúttal azonban hiba csúszott a rendszerbe, amit 40 percnyi kétségbeesett munkával sikerült megoldaniuk. Ott voltam magam is a keverőpult mögött, láttam, ahogy a srácok mindent megtesznek azért, hogy elhárítsák a hibát. Sajnos a százmilliárdjaink ebben a helyzetben nem segítettek, hirtelen nem találtuk őket. A hiba forrása egyébként tudomásom szerint szoftverhiba volt, a 40 perc pedig annak az ideje, amíg megtalálták a hibát, és telepítették a programot.

 Hogy a közvetítés a cikk állításával ellentétben nem a Facebookon ment, hanem a youtube-on, hogy a 24.hu-nak semmi köze nem volt az egészhez (csak átvette a közvetítést), és hogy nem 258, hanem tudhatóan kb. 2300 nézője volt a vége felé (hisz kiírja a youtube a kép alatt), már apró, ám egy-két kattintással kideríthető részletkérdés. Mindez arról árulkodik, hogy a cikk szerzője az elemi tényeknek sem ment utána. Miért kell egy véleménycikkben olyasmit feltételezni, ami nem igaz, ami néhány kérdéssel vagy kattintással könnyen kideríthető?

 Sajnos nem állt egyedül az Élet és Irodalom szerzője annak feltételezésével, hogy a hanghiba mögött kormányzati szándék vagy kormányzati igénytelenség állt, hiszen múlt szerdai jegyzetében a Népszava is hasonlóról írt, sőt már a hanghiba ideje alatt a kommentekben is sokan megfogalmazták ezt. Igen szomorú dolognak tartom, hogy közéletünk odáig jutott, hogy még egy egyszerű technikai hiba mögött is politikai üzenetet, politikai értelmet keresnek. Szomorúnak tartom azt is, hogy Grecsó Krisztián cikkében már eleve diszkreditál minden fölmerülő magyarázatot, ami ellentmond feltételezéseinek, cikke gondolati keretének (vö. „nyilván van magyarázat, a civilek, az utca, a vezetékek, a tábla, a takarítónő hibázott”). Ebben az esetben tényleg annyi történt, mint amit fentebb leírtam. A nyilvánosság iránti elkötelezettségünkből adódóan biztosítani kívántuk Áder János látogatásának közvetítését, ám sajnos hiba történt. Nagyon sajnáljuk, hogy gimnáziumunk nincs fölkészülve megfelelően arra, hogy százszázalékos biztonsággal hozza le a köztársasági elnök látogatásnak élő streamjét.

Úgy gondolom, hogy a cikk sugalmazásával ellentétben tiszteletet érdemel mindenki, akinek a közvetítésben része volt: meggyőződésem, fontos szolgálatot tettünk azzal, hogy lehetőséget biztosítottunk arra, hogy bárki minden szűrő nélkül nyomon követhesse, amint diákjaink valódi kérdéseket tesznek fel az államfőnek. Így minden érdeklődőnek módja volt arra is, hogy maga értékelje a köztársasági elnök válaszait – hiszen a közéleti kérdéseket tartalmazó részt tökéletes hang- és képminőségben lehetett követni, bár a cikkből ez sem derül ki. Azért is sajnálom, hogy ez a cikk így megjelent, mert egyébként nagyon tisztelem mindazt, amit az Élet és Irodalom a magyar szellemi életben képvisel. Ezúttal azonban mellélőttek, és miközben a kormányt bírálták, valójában egy gimnáziumot találtak el, amely tökéletlen eszközeivel igyekezett tenni valamit a magyar nyilvánosságért. Kérem, hogy a következőkben gondosabban járjanak el cikkeik ténybeli állításainak ellenőrzésekor.

(A szerző vezetőtanár a ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban)