Élni érdemes

VERS - LXI. évfolyam, 20. szám, 2017. május 19.

Az alma íze Ádám szájpadlásán

(más-e mint Éváén?) felidéz-e

régi dolgokat? Vagy ami régi,

lesz teljesen új? Nem volt savanyú

íz, édesnek se mondható, ahogy

festék hámlik, rétegekben, a körül-

tekintés felszínéről vált le

újra és újra az odatartozás –

eresztékei lettek a térnek, mert

magától nem állt volna meg.

Olyan volt nézni, mint erőlködni –

Ádám a látvánnyal élte meg, amit

Éva később a szüléssel. Azt, hogy

magunk helyett mást hagyunk itt –

Fiam, vagy lányom, mit hagyhatok Rád?

Mintha parázs volna talpunk alatt,

táncolunk, egy helyben nem lehet maradni,

újra és újra ég bennünk jelenlét

és hiány. Bevackolódsz, alig vagy két

centi, szemed oldalról majd előre áll –

és héja lesz, és pillája lesz, és pislogsz,

mert a teret nem tudod folyton

belakni, csak ereszték köt másokhoz,

azért vagy meztelen. Fiam, vagy lányom,

bocsáss meg, én se tudtam, én se éreztem,

mikor olyan voltam, mint Te, hogy

élni érdemes.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 20. szám, 2017. május 19.
LX. évfolyam, 33. szám, 2016. augusztus 19.
LX. évfolyam, 33. szám, 2016. augusztus 19.
Élet és Irodalom 2017